Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - III. Kenessey Béla: Az Alföld vízgazdálkodása

319 vízzel borított szikesek, amik ilyen mivoltáról addig senkinek nem volt biztos tudomása, a belvizek levezetése folytán szintén a napfényre kerültek, az természetes ugyan, de semmiként nem jelenti a szikesek szaporodását. Az is lehetséges még, hogy ma is lehetnek olyan különleges viszonyok, amik mellett a látható szikesek területe növekedik. Ilyen eset például, ha a talaj felszíne alatt úgynevezett rejtett szik van. Az ilyen rejtett szik következtében tartós szárazság esetében a sók a talajfelszínéig is felemelkedhetnek s a felszint is elszikesítik. Amint azonban az időjárás normálisra, vagy csapadékosra változik, a sók ismét lemosódnak az alsóbb rétegbe és a felszíni, látható szik esetleg teljesen eltűnik. Dr. Ballenegger Róbert a Magyar Mérnök és Építész-Egylet Vízépítési Szakosztályában 1931 január 27-én tartott előadásában (Közölve a Vízügyi Közlemények 1931. évi július-decemberi füzetében) két, igen lényeges dolgot állapított meg. Az egyik szerint a szikek a múltból reánk maradt örökség, a másik szerint pedig klímánk alatt bizonyos szikeken a felesleges vizek eltávolítása már egymagában elegendő a javulás megindulásához. Dr. Ballenegger igazának bizonyítására mindenek előtt hivatkozni kell a most betöltésezés alatt álló 60.000 holdas, úgynevezett borsodi nyiltártérre, amin tehát eddig az árvizek szabadon szétterülhettek és belvízlevezetés vagy lecsapolás még nem volt. Ennek igen tekintélyes része, kereken 10,000 hold szikes. A belvizek levezetésének üdvös hatását pedig 5 tiszai társulat adataival igazolom. Ugyanis a Magyar Mérnök és Építész-Egylet Vízépítési Szakosztályának kiadásában, a csonkaországi vízitársulatok költségén, az azok által rendelkezésre bocsátott hivatalos adatok felhasználásával „А С sonkamagyarországi ármentesítö és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége" című munka tanúsága szerint 5 olyan tiszai társulatnál, ahol a szikeseket külön tartották és tartják ma is nyilván, azok területe minden különleges szikjavítási beavatkozás nélkül, tisztán az ármentesítés és belvízlevezetés következtében, kereken 60.000 holddal csökkent. Minthogy az ilyen társulatoknál a társulati járulékok kivetése a mentesített területek becsosztálya szerint történik, ha a birtokos a nyilvántartásokból kitűnő szikes területcsökkenést elfogadták és most már mint nemszikesek után fizetnek járulékot, akkor az idézett területet minden bizonnyal a valóságon jóval alullévőnek kell mondani. A most mondottakat igazolja a Középtiszai Ármentesítö Társulattól legutóbb beszerzett következő adat is : Az ármentesítés és belvízlevezetés előtt a társulat területén 78,835 hold szikes volt, ami a belvizek levezetése után 77,766 holdra, vagyis 1069 holddal csökkent. A belvízrendezés előtti és utáni állapotot összehasonlítva, a szikes szántók területe 17,120 holddal növekedett, a szikes réteké és legelőké pedig ugyanennyivel apadt. Az elmondottakat összefoglalva, az Ármentesítés és belvízlevezetés megszabadította a területeket a káros és felesleges felületi vizektől és pedig anélkül, hogy a talajvizeket lesüllyesztette volna. Emellett csökkentette a szikesek területét is. Ha áteresztő talajokon nyilt árkolással való lecsapolásra volt szükség, szintén nem lehet a talajvizek káros leszállításáról beszélni, mert a szakszerűen végzett lecsapolással csak éppen olyan mélyre süllyesztjük le a talajvizeket, amilyent a kutúrák megkövetelnek. Szakszerűtlen lecsapolásnál persze lehettek és lehetnek hibák.