Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - I. Kun László: Franciaország vízútja

267 mint a fejlett vasipar termékeinek Németországba olcsó víziúton történő szállításával és az ettől várható versennyel nem akarta többi vasbányáit és nehéziparát hátrányosabb helyzetbe hozni. A világháború után a helyzet megváltozott, a franciák a régi terveket ismét elővették, azokat a technika fejlődésének megfelelőleg 1921-ben átdolgozták. A tervek elkészültével még az építkezés pénzügyi kérdései lettek volna megoldandók. Sajnos, az 1923. évi gazdasági viszonyok nem voltak arra alkalmasak, hogy az illetékes körök kedvező megoldást találtak volna, bár mind az érdekeltek, mind a francia kormány az ügyet szívükön viselték. Csak 1927-ben, a gazdasági viszonyok kedvezőbb alakulásával lépett a Moselle csatornázásának ügye a közeli megvalósulás stádiumába. Az elzászi vasipari vállalatok, valamint Metz és Thionville városok, mint részvényesek, társaságba tömörülve, kérték a Moselle csatornázásának engedélyezését. A francia közmunkaminiszterium minden munkát, ami a német természetbeni szolgáltatások terhére csak engedélyezhető volt, erre a célra igénybevette, majd bizonyos mértékig hozzá is járult a költségekhez és végül engedélyt adott a kérelmező társaságnak, hogy a létesítendő víziúton, költségei visszatérítése fejében bizonyos illetékeket is szedhet. Ezek után már semmi sem állta útját annak, hogy a társaság a „Société du Canal des Mines de Fer" a már oly régi vágyát, csakhamar megvalósíthassa. Az építés 1929 tavaszán kezdődött meg és 1932 nyarán fejeződött be. Csupán vállalkozóknak kifizetett építési költségek 460 millió frankra rúgtak. A munkákat úgyszólván kizárólag a németek végezték és mint mondottuk, a természetbeni szolgáltatások terhére. Az első tervek szerint a franciák a Moselle csatornázását Metz és Thionville között a nagyhajózás igényeinek megfelelőleg akarták keresztülvinni. Minthogy azonban a költségek rendkívül magasak lettek volna és mert a németek a Mosellenak a francia-német határtól a torkolatig, Coblenz-ig terjedő alsóbb szakaszát a nagyhajózás igényeihez képest még különben sem építették ki, a franciák ettől a tervtől egyelőre elálltak, előrelátásból azonban megtettek mindent, hogy az új víziút Metztől kezdődőleg a nagyhajózásra bármikor átalakítható legyen. A francia normális víziutak űrszelvénye — mint tudjuk — a 280 tonnás uszályoknak közlekedését tette lehetővé, azonban az újabban átalakított nagyobb víziutak már mind a 2-20 m mélyjáratú, 350 tonnás hajók részére készülnek. Ezt a körülményt a Mosellenál is tekintetbe vették, sőt még túl is mentek ezeken az igényeken, mert az 1200 tonnás uszályok jövendő forgalma kedvéért a szükséges területeket máris megvásárolták és egyrészt a víziutakat áthidaló műtárgyakat ennek a körülménynek figyelembevételével építették ki, másrészt megadták a lehetőségét annak, hogy a jelenlegi kis zsilipek mellett bármikor megépíthetők a rajnai uszályok részére szükséges hajóvonatzsilipek. A csatorna jelenlegi és jövőbeni méreteit a 14—15. ábra tünteti föl. A jelenlegi méretek a következők : 1. A folyóban az előállított hajózóút szélessége 25 m, mélysége 2-60 m, a körívek sugara minimálisan 500 m. 2. Az oldalcsatornákban a fenékszélesség 10-30 m, a mélység a széleken 2-40 m, a tengelyvonal alatt 2-80 m.