Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - I. Kun László: Franciaország vízútja

266 amely a felsővíz felé egyenesen, ellenkező irányban pedig ívesen kiképzett, a fenékbe helyezett acélküszöbön nyugszik ; a függőleges irányban bordázattal ellátott vaslemezből készült felső tábla pedig alsó végével az alsó táblára, felül pedig egy vízszintes — függőleges irányban szintén mozgatható — gerendatartóra támaszkodik. A fölső tábla az alsó tábla előtt kulisszaszerűen függőleges irányban mozoghat, úgyannyira, hogy lebocsátásával a duzzasztás szabályozható. Ezzel az új szerkezettel a franciák a vasszerkezeten lényeges megtakarításokat értek el, amennyiben míg a chatoui gát felső táblája 100 t-át, az alsó pedig 150 t-át nyomott, addig a süresnesinél ezek súlya, bár a támasztóközök egyenlőek, 77 tonnára illetőleg 95 t-ra volt csökkenthető. A táblák esetleges javíthatása céljából két, egyenként 3-50 m magas betétgerendákból álló betétszerkezetről is gondoskodtak, ami a záró táblának csakis egyik oldalát és pedig a felsővíz felőlit, teszi hozzáférhetővé, míg a másik oldalon a víztől való elrekesztés csakis úgy oldható meg, ha a chatoui gátnak betétszerkezetét veszik kölcsön. A franciák takarékosságát itt az teszi érthetővé, hogy a táblák javításának szükségessége nagyon valószínűtlen. Az árapasztó nyílás pillére és hídfői pneumatikus alapozással készültek és mészkövön nyugszanak. A fenék építésénél az egész munkateret (70 x60 m) vasszádfalakkal egyszerre zárták körül. A kimosás ellen a feneket mindkét oldalon vasszádfalak védik. A szádfal előtt és után 8 m

8 nagyságú betontömbökből álló előés utófeneket építettek, mely utóbbi az alsó víz felé 6 m hosszúságban, 200 kg súlyú kövekből készült kőhányásban fejeződik be. A suresnesi gátak építésénél a Bois de Boulogne és úgyszólván a Szajna mellett közvetlenül elterülő longchampi igen látogatott lóversenytér közelsége folytán, különös figyelemmel voltak az esztétikai szempontokra. El is érték, hogy a gátak képe a környezettel teljes összhangban van. A suresnes-i duzzasztógátak építését 3 vállalat végezte, éspedig : a párizsi „Société de Construction des Batignclles (S.C.B.)", az „Ateliers Moisant-LaurentSavey (M. L. S.)" és a gustavsburgi „Mai-chiner-fabrik Augsburg A.- G. S. (M. A. N.)". 2. A Moselle csatornázása Metz és Thionville között. (Lásd a 20—23. képmellékleteket.) A Moselle északkeleti Franciaország folyója. Északi, majd északkeleti irányt követ és a Sarreral egyesülve, Coblenznél ömlik a Rajnába. A mostan befejezett csatornázási munkálatok előtt a Moselle csak Metzig volt hajózható, míg Metztől lefelé csak tutajozásra volt alkalmas, amit azonban nem folytattak. Tekintetbe véve azt a vasércekben rendkívül gazdag vidéket, amelyen a Moselle és a mellékfolyói az Orne és a Fensch áthaladnak, a hajózási viszonyoknak ez az állapota visszásnak tűnik fel. Ennek azonban politikai okai voltak. A franciák ugyanis már régebben gondoltak a Metztől lefelé végrehajtandó folyócsatornázásra és az erre vonatkozó tervek már 1867-ben készen is voltak, sőt a munkálatokat már meg is kezdték, azonban a kivitelt az 1870/71. évi szerencsétlen háború meggátolta. A háború után Metz és az ettől északra elterülő vidék német kézre kerülvén, a németek a csatornázást — bár erre a frankfurti béke kimondottan intézkedett -—• nem vitték keresztül. Hogy ezt miért nem tették, arra magyarázatot ad, hogy a német vasipar a Moselletől nyugatra elterülő vidék nyersvasának, vala-