Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - I. Kun László: Franciaország vízútja

257 lletve bővítendő kikötők terveinek elkészítését. Másodsorban a zsilipek kezelésének elektromos üzeművé való tétele nagy lépésekben halad előre és szinte befejezettnek tekinthető. Mindennél azonban gyökeresebb javításokat tettek a duzzasztók újjáépítése terén. Újjáépült a varennesi, valamint a vives-eauxi duzzasztómű, mely utóbbinak megépültével a meluni duzzasztó és zsilipek fölöslegessé váltak, tehát egy vízlépcsőt már kiküszöböltek. Tekintve azt, hogy ezek a munkák műszaki szempontból igen érdekesek, röviden érintjük őket. A Felső-Szajnán — mint már említettük — 12 duzzasztó mû van, melyek kivétel nélkül mind a Chanoine-féle billenőtáblás rendszer szerint épültek. A Chanoine-féle rendszer több hátránya a használat folytán kitűnvén, a francia Pascaud az eredeti típust már régebben módosította, kiküszöbölve az úgynevezett sarkos rudat és csökkentve a kezelésnél előálló veszélyt. Mindezeknek a javításoknak ellenére azonban a Chanoine-Pascaud-féle rendszer még sem volt hibától mentes, mert a táblák felállítása csak alacsony vízállásnál volt keresztülvihető. Úgy látszik, a franciák ehhez a duzzasztógát-rendszerhez részben takarékossági szempontból, részben pedig azért ragaszkodtak, mert a francia szellemességnek sikerült újabban — aránylag csekély módosítással — a szerkezetet tökéletesíteni. A módosítás Aubertnek, az egyik párizsi folyammérnöki hivatal mérnökének (és a műegyetem jelenlegi tanárának) nevéhez fűződik. Lényege abban áll, hogy a táblák kezelését a csónakból átviszi egy felső hídszerkezetre, ami által a billenő táblák kezelése egyrészt teljesen veszélymentes, másrészt függetlenül a vízállástól, gyorsan és még hozzá egyetlen motorkezelővel elvégezhető. Ezenfelül maga a duzzasztószerkezet is tökéletesedett. A réginél vízzáróbb, annál sokkal nagyobb tömegű szerkezet lett és nem egy, hanem háromféle duzzasztási magasságot adhat. Ezeknek az újabb előnyöknek magyarázata abban rejlik, hogy egyrészt a tábla alsó részét meghosszabbították, másrészt a küszöböt körkeresztmetszetűnek képezték ki. mely körül a tábla homorúan kiképzett alsó széle mintegy tengely körül mozoghat. A tábla alsó széle állandóan a küszöbön nyugszik, kivéve, ha jégtábla, vagy egyéb úszótárgy esetleg oly erővel ütődik a tábla felső széléhez, hogy az megbillenik. A táblák felállítása és lefektetése a kezelőhídról csörlő segítségével történik és így azok a vízállástól függetlenül fölemelhetők és lefektethetők. Két ilyen duzzasztó épült e rendszer szerint : a varennesi és a vives-eauxi duzzasztók. A varennesi és vives-eauxi duzzasztógát.

1 A varennesi duzzasztónál a felső hídszerekezeten hosszirányban egy csörlő mozog, mely összeköttetésben áll egy majdnem a vízszínig leérő lépcsőszerkezettel. A táblák kezelése csak annyiban áll, hogy a motorkezelő a csörlős motorral a kezelendő tábla fölé áll, egy másik munkás a lenyúló lépcső alsó végén elhelyezkedve, a billenő táblához erősített láncot beakasztja a csörlő vonóláncába és a motor a táblát fölhúzza. Még egyszerűbb a vives-eauxi duzzasztó kezelése. Ott először is meg kell említeni, hogy a táblák támasztógerendája a saru ütközőinek megfelelőleg 3 különböző helyzetben rögzíthető, miáltal a duzzasztás nagysága szabályozható. 1 Csak a teljesség kedvéért emlékezünk meg ezekről. Részletes ismertetésük a Vízügyi Közlemények 1933. II. számában jelent meg Riszdorfer József kir. mérnöktől. Vízügyi Közlemények. 17