Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - I. Kun László: Franciaország vízútja

256 Ezek az adatok jellemzik nagyjában a Szajnát műszaki és forgalmi szempontokból a háború előtt és közvetlen azután. Hozzá kell azonban azt is tenni, hogy a forgalom állandóan növekedett és annak sima lebonyolítása sok helyen már egyáltalában lehetséges sem volt. Az a körülmény, hogy a franciák a háború előtt a Szajna pompás víziútjára túlságos figyelmet nem fordítottak és azt nem fejlesztették, a takarékosságukkal magyarázható, minthogy a háború előtt rendesen inkább a kívánalmak után mentek, semhogy azokat megelőzték volna. Jött azonban két váratlan esemény, amely az érdeklődést ismét a Szajnára terelte. Ezek közül az első volt az óriási károkat okozó 1910. évi rendkívüli árvíz, amely kisebb mértékben 1924-ben is megismétlődött. A második esemény pedig a világháború volt, mikoris a Szajnán a víziforgalmat csak háborús — normális időkben fenn nem tartható — rendszabályokkal tudták lebonyolítani. Míg tehát az első esemény az árvizek veszélyére figyelmeztette a takarékos párizsiakat, addig a második arra serkentette az előrelátó szakköröket, hogy a háború alatt oly értékes szolgálatokat tevő Szajnának hajózási viszonyait minden igyekezetükkel javítsák. Hogy ezeket a törekvéseket jobban láthassuk, foglalkozzunk külön-külön a Szajna felső és alsó szakaszával és lássuk egyrészt a még megvalósításra váró, másrészt a már foganatosított újításokat. a) Felső-Szajna. A Felső-Szajnán, vagyis Montereautól Párizsig, különösen azonban a Párizstól Melunig terjedő szakaszon — mint láttuk — a forgalom rendkívül erős. Elsősorban is legfontosabb követelmény a 4. sz. ábrán pontozottan jelölt bögék meghosszabbítása, amivel természetesen együttjárna a közbeeső duzzasztóknak és pedig név szerint : a Samois, Melun, la Citanguette és Ablon melletieknek és az ezekkel kapcsolatos zsilipeknek kiküszöbölése. A fentemlített négy duzzasztómű és ugyanannyi hajózózsilipcsoport kiküszöbölésével a vízlépcsők száma 12-ről 8-ra apad, miáltal a hajók menetidejében lényeges megtakarítás lesz elérhető. Azt, hogy a tervbevett munkálatoknak fontosságát a hajóstársaságok mennyire értékelik, legjobban jellemzi, hogy utóbbiak egyhangúlag fölajánlották a viveseauxi munkák fejében bizonyos helyi illetékeknek időleges fizetését, ami az építkezési költségek egy részének fedezésére szolgált volna. Habár az állam az önként felajánlott hozzájárulást nem fogadta el, mégis az ily önkéntesen fölkínált költségviselések a jövőben valószínűleg az építkezési tempó gyorsítását fogják elősegíteni. A Felső-Szajnán tervbevett további újítások között elsőrendű fontosságú elsősorban is a teljesen elhanyagolt állapotban levő műtárgyak jókarbahelyezése, másodsorban a hajózsilipek kezelésének teljesen elektromos üzeművé való átalakítása, továbbá a folyó bizonyos szakaszain a hajózóút kijelölése és a jelző állomások, valamint a telefonszolgálat rendszeresítése. Bár nem tartozik szorosan véve a hajózóút javításához, de ugyancsak ebbe a gondolatkörbe vág egy igen fontos kérdés és pedig a forgalom növelése céljából : a nyilvános kikötők létesítése. Az említett tervbevett újítások közül a Felső-Szajnán eddig a következők valósíttattak meg, illetve vannak kivitel alatt. Elsősorban is az 1928 november 16-án hozott közmunkaminiszteri rendelet előírta az Ile-Saint-Pierreben, Alf ort villeben, Vitryben és Ivryben létesítendő