Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - I. Kun László: Franciaország vízútja

249 A sikertelenség indokolható azzal, hogy a függetlenségükre féltékeny kishajósok már eleve bizalmatlanok voltak minden hatósági beavatkozás iránt, másrészt pedig a hajózási társulatok minden erővel arra törekedtek, hogy üzemük a megszabott kerékvágásban maradjon. Mindehhez az is hozzájárult, hogy akiknek a hajózás föllendítése nem volt érdeke, azok csak örültek a sikertelenségnek. Közben multak az évek, sőt évtizedek, a hajóforgalom nőtt és a forgalom növekedésével együtt mindjobban érezhetővé lettek az igazi föllendülést gátló akadályok. Az illetékes körök később, a mult sikertelenségén okulva, más módszerhez folyamodtak. A mindent átfogó reformok helyett most már csak kisebb módosításokra gondoltak, melyeket egy ellenszenvet nem keltő kisebb szervezet vitt volna keresztül. Szemük előtt lebegett természetesen, hogy ennek a szervezetnek hatásköre később annál is inkább tágulni fog, mert remélték, hogy az elért eredmények alapján az érdekeltek a szervezet üdvös hatását majd be fogják látni. Ez a politika nyilvánult meg az 1912. évi február 27-i törvényben, amely a közmunkaminisztériumban az „Országos Hajózási Hivatal"-t (0. N. N.) állította föl. A hivatal célja az volt, hogy elsősorban a hajózásra vonatkozó összes információkat beszerezve, azokat a szállítóközönség részére közreadja, másodsorban pedig hogy tanulmányozza a hajózás fellendülését célzó módszereket és ezenfelül olyan rendszabályokat hozzon, melyek hivatva lesznek a hajózó utak üzemét javítani. Kiemelendő azonban, hogy az O. N. N. nincs arra hivatva, hogy kimondottan saját maga kezdeményezzen, hanem csak arra, hogy a magánosok kezdeményezését mintegy provokálja, azokat támogassa és csak az esetben nyúljon bizonyos rendszabályokhoz, ha a magánosok részéről olyan esetben nem történnék kezdeményezés, amikor arra a közérdek szempontjából feltétlenül szükség van. Lássuk most már közelebbről az 0. N. N. szervezetét. Az 0. N. N. szervezete és működése. Mint mondottuk, felállítását az 1912. II. 27. törvény mondja ki. Ennek a törvénynek további folyománya volt az 0. N. N. szervezetét megállapító 1912. IX. 13-i dekrétum, amelyet az 1920. XII. 23-i dekrétum némileg módosított. Az 0. N. N. a közmunkaminiszter fennhatósága alatt áll. ügyeit az igazgató (Directeur) és a tanács (Conseil d'Administration) intézi. A tanács 18 tagból áll, melynek 6 tagja, és pedig a közmunka-, a pénzügy-, a kereskedelmi és a népjóléti minisztérium egy-egy képviselője, ezenfelül a közmunkaügyi minisztérium vasúti kereskedelmi főosztályának az igazgatója és végül az alsace—lorrainei hajózóutak igazgatója hivatalból kapja megbízatását, míg a tanács többi 12 tagját a közmunkaminiszter jelöli ki. A tanács minden hónapban legalább egyszer összeül és részvénytársasági tanács mintájára vezeti az ügyeket. A tanács határozata, ha azt a közmunkaminiszter illetéktelenség, avagy a fennálló törvények és rendeletek megsértésének megokolásával 20 napon belül nem semmisíti meg — jogerős. Az igazgató, akit a közmunkaminiszter a saját minisztériumából nevez ki, a tanács ellenőrzése mellett intézi a hivatal ügyeit, képviseli azt a bíróság előtt és szerepe egy részvénytársasági igazgatóéval hasonlítható össze. Külön illetményt sem ő, sem az igazgató tanács tagjai nem kapnak. A hivatal állandó tisztviselői, kiket az igazgató javaslatára szintén a közmunkaminiszter saját minisztériumából rendel ki, működésükért a rendes illetményeken