Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - I. Kun László: Franciaország vízútja

242 tendő víziutakra is vonatkozik —, a végzendő előtanulmányok különösen a fő szállítási cikkek forgalmára terjednek ki. Itt elsősorban is figyelemmel vannak a szénszállításokra. Tudjuk, amellett, hogy az országnak is igen nagy széntermelése van, a Franciaország által fölhasznált szenek több országból érkeznek, és pedig Angliából, Belgiumból és Németországból. Abban a pillanatban tehát, amikor egy viziút fejlesztésére gondolnak, számításba veszik, vájjon egyrészt az újjáépítendő, avagy újonnan építendő vonallal nem teszik-e tönkre egy már meglevő víziútnak forgalmát és nem részesítenek-e előnyben olyan vidéket, melynek ipara a gyorsan fejlődő vízerőtelepek következtében kevesebb szenet fog a jövőben használni, másrészt nem adnak-e előnyt oly államnak, amelyik iránt ők kevésbbé lekötelezettek. A számításoknál természetesen igen erősen latba esik még az építőanyagok, a fémipari nyerstermékek, a mezőgazdasági termények és a hidrokarburátok várható forgalma is. Ezenfelül okulva a német példákon, nem hagyják ki számításukból az érdekelt városokat, ahol a létesítendő kikötők által erős ipari és kereskedelmi gócpontok keletkezhetnek és amelyeket — kikötő által adandó előnyök fejében -— szintén bevonnak a költségekbe, aminthogy a vasutakat is a költségviselésbe, az átrakodó kikötők kötelező létesítése révén bevonják. A franciák elismerik, hogy ezeket az elveket régente vajmi kevéssé követték, amit sok víziútjuknak teljes létjogosulatlansága igazol, viszont belátják azt is, hogy a hajózás több víziúton — még a legforgalmasabb vonalakon is — sokszor éppen a műszaki berendezés tökéletlensége vagy hiánya folytán, nem fejlődhetik kellőleg. A közmunkaügyi minisztérium költségvetéséből, a sok vitából, amelyek országos kongresszusaik alkalmával elhangzanak és a különböző cikkekből, melyek szakközlönyeikben látnak napvilágot, törekvéseik konkrétebb formában a következőkre irányulnak : 1. Elsősorban legfontosabbnak tartják víziútjaik modernizálását a méreteket illetőleg. A csatornák jórészét nagyobb mélységgel látják el. Ezzel kapcsolatban növelik a zsilipek méreteit. Szemük előtt lebeg a 600 és 1000 tonnás uszályok forgalma és errevonatkozólag az újabb építkezéseiknél előrelátó intézkedéseket is tesznek (Moselle csatornázása). 2. Másodsorban gondoskodnak arról, hogy a víziutak mentén a szállítónak mindenhol a legolcsóbb, legmodernebb és egyben leggyorsabb szállítást biztosító vontatóberendezések álljanak rendelkezésre. Bár a vontatást illetőleg teljes szabadságot adnak a kishajósoknak, azt nem tiltva el az állati vontatástól, mégis igyekszenek a gépi vontatást mindenhol, akár társasági alapon, akár államilag bevezetni. Mondhatjuk, hogy ezen a téren a franciák a háború után óriási haladást tettek. A déli és nyugati víziúthálózatnak kivételével, a többin a gépi vontatás már általánosnak mondható. (2. ábra.) 3. Igen nagy súlyt tulajdonítanak annak, hogy a forgalmas zsilipeknél a. vontatás kizárólag elektromos úton történjék, ami a vontatmányok gyors be- és kimenetelét biztosítja. Ennél nem riadnak vissza a legdrágább, de legjobban bevált rendszertől sem (Chéneau-féle elektromotor). Ezzel egyidejűleg villamosítják maguknak a zsilipeknek kezelését is, ami az erősen látogatott vonalakon lényegesen elősegíti a forgalom gyorsabb lebonyolítását.