Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - I. Kun László: Franciaország vízútja

241 de szervesen össze nem függő vonalak tényleg egységes, nagy víziutakat adjanak és céljaiknak megfeleljenek. Ezt a felfogást különben igazolja a közmunkaügyi minisztérium költségvetése. Ha figyelembe vesszük ugyanis azokat az összegeket, melyeket a közmunkaügyi tárca vízimunkálatok címén beruház és ha ezekhez hozzászámítjuk egyrészt azokat a rendkívüli nagymérvű természetbeni szolgáltatásokat, melyeket Németország kénytelen volt az utóbbi évtizedben vízimunkálatok címén leróni, másrészt pedig azokat az óriási hiteleket, melyeket a parlament ,,Nemzeti Fölkészültség" (Outillage National) címén vízimunkálatokra szavaz meg, akkor azt látjuk, hogy a francia kormány a víziutak fontosságának teljes tudatában van. Lássuk most már azokat a törekvéseket, amelyek a víziutak fejlesztésére irányulnak. A víziutak fejlesztésére irányuló jelenlegi törekvések megítélésénél állandóan szem előtt kell tartanunk azokat a különleges körülményeket, amelyek következtében az egész víziúthálózatnak rövid időn belül való modernizálása — pénzügyi okokból -— egyáltalában nem lehetséges. Rá kell mutatni itt elsősorban arra, hogy a csatornák űrszelvényei igen sok helyen nem ütik meg a kellő mértéket, különösen ami a hajózási mélységet és a csatornákat áthidaló műtárgyak szabad magasságát illeti. Ezenfelül a mesterséges víziutak hosszúsága a természetes víziutak teljes hosszához képest rendkívül nagy. A csatornák táplálása gyakran igen nehéz, továbbá, a víziutakon levő műtárgyak : hajózsilipek, duzzasztók, nagy része jó pár évtized előtt, az akkori igényeknek megfelelőleg épült. Végül ne felejtsük el — ami szintén ebbe a gondolatkörbe vág —, hogy az illetékes hatóságok a francia kishajóst, bár talán sok helyen ezek helyett hajózási vállalatnak a működése előnyösebb volna, minden körülmények között megvédik. Ha mindezeket a körülményeket figyelembe vesszük, akkor világos, hogy a víziutaknak rövid idő alatt történő és mindent átfogó modernizálása oly nagy összegeket igényelne, amelyek csak milliárdokban fejezhetők ki és amiket még olyan gazdag ország is, mint Franciaország, hamarosan csak akkor teremthetne elő, ha hadügyi kiadásait lényegesen csökkentené. Minthogy a jelzett milliárdok rendelkezésre nem állanak, a franciák a munkákat a legsürgősebb szükségletekhez képest végzik és inkább gondolnak meglevő víziutjaik modernizálására, mint új víziutak építésére. Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy akár a meglevő víziutak modernizálásáról, akár újak építéséről van szó, egyes víziutak sikertelenségén okulva, azokat alapos tanulmányok előzik meg. Elsősorban a meglévő víziutak modernizálásánál természetesen a legforgalmasabbakat veszik sorra és a fősúlyt a szállítási idő csökkentésére teszik ; tehát megszervezik a gépi vontatást, villamosítják a zsilipek üzemét, azokból sokat, ha lehetséges, nagyobb vízlépcső alkalmazásával kiküszöbölnek és a víziutakat szelő csekély szabadmagasságú hidakat újakkal cserélik föl. Mindezeken kívül sohasem tévesztik szem elől a vizekben rejlő energia kitermelését, avagy, ha lehetséges, a vizeknek mind ipari, mind mezőgazdasági célokra való kihasználását. Ami az újonnan létesítendő víziutakat illeti — de ami egyúttal az átépíVízügyi Közlemények. 16