Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - I. Kun László: Franciaország vízútja

226 és a Centre-csatornán (602,921 t). Az elsőnél és harmadiknál a forgalom mindkét irányban egyformán élénk, míg a Briare—Loing-csatornán az építőanyagok forgalma 70%-ban Párizs felé irányul. A szénszállítmányokat a Centre-csatorna mentén rakják be, ahol Blanzy vidékén igen gazdag szénmedence terül el. Forgalmuk 674,364 tonna, amiből 432,152 tonna lefelé irányul, a többi pedig a Saône felé. Előbbi esetben a szénszállítmányok Digoin-nél a Loire oldalcsatornába érkezvén, azokból 311,720 t északi irányítást kap, a második esetben pedig a fuvarok Chálon-sur-Saőnenál lyoni irányt (194,303 t) vesznek. A többi, kevésbbé jelentékeny árucikkek forgalmának elemzésétől eltekintve, csak azt jegyezzük meg, hogy ezek közül a fémipari nyersanyagok forgalma a legszámottevőbb. Ezek az áruk szintén a Centre-csatorna mentén érik el a víziutat, amelynek kikötői különben a béthune-i gócpont után a legfontosabb táplálói a francia víziutaknak. Éppen ezért a Centre-csatorna mentén egymás mellett igen forgalmas kikötőket is találunk. Ezek közül legjelentékenyebbek : Montceau 701,468 tonna Chalon-sur-Saône 502,154 ,, Roanne 326,554 Bois-Bretoux 227,686 ,, Nemours 218,367 A Centre-csatornamenti kikötőkről megjegyzendő, hogy egyrészt a berakodások a túlnyomóak, mint például Montceau-nál, ahol az 607,466 t, másrészt pedig Roanne kikötőjének van Strasbourg után a legnagyobb átrakodó forgalma és pedig : hajóról vagonba 148,580 tonna, vagonból hajóra 151,231 t, vagyis összesen 299,811 tonna, ami majdnem a teljes forgalmat teszi ki. A forgalom — mint látjuk — a szóbanforgó víziúthálózaton nem nagyon élénk. Ennek részben az is az oka, hogy az ottani vízierőtelepek kiépültével a szénszállítások nagy mérvben csökkentek. Az illetékes körök azonban mindent megtesznek, hogy a nagy tőkét képviselő víziutak forgalmát növeljék. Figyelmük elsősorban is a roanne—párizsi szakaszra irányul, melyet St. Etienne-ig akarnak meghosszabbítani, hogy ezáltal az ottani nagy üzemek a víziszállításokba kapcsolódjanak be. Másik terv a nantes—bázeli úté, amivel is a két város a Rhône—Rajnacsatorna, a Saône-, a Centre-csatorna, a Loire-oldalcsatorna, a Berry-csatorna, majd a csatornázott Cher és a Loire fölhasználásával köttetnék össze. A Nivernais-csatornán, mely régebben Párizst látta el fával és igen élénk forgalmú volt, az áruszállítások a vasút versenye következtében rendkívül megcsökkentek. A Bourgogne-csatornától is sokat vártak a párizs-lyoni összeköttetés révén. Az eddigi eredmény a várakozást nem igazolja, mert a szállítások csak 616,597t-ra rúgnak. Annak, hogy ezekhez a víziutakhoz fűzött remények nem váltak be, több oka van. Ezeket a szakkörök főleg a kikötők elégtelen voltának tudják be. Mint Német-