Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - I. Kun László: Franciaország vízútja

211 mely összeg két tételből adódik össze és pedig : a) belforgalom 442,158 tonna b) expedíciók 4,816,620 „ A forgalmat tonnakilométerek alapján adva meg, a következő részletezést kapjuk : I. a hálózaton eredő forgalom : a) belforgalom 6,943,844 tkm b) expedíciók 113,154,615 ,, II. a hálózaton hívül eredő forgalom : c) érkezett áruk 83,238,902 tkm d) átmenő áruk 1,435,115,779 ,, Összesen 1,638,453,141 tkm A tárgyalandó víziúthálózat történetére nagyobbára érvényesek az északi víziúthálózatban tett megjegyzéseink is, azzal a hozzátoldással, hogy a hálózat egyes szakaszai a XIX. század közepe felé épültek, így például az Ardennes csatornát még a XVIII. században engedélyezték, de kivitelre csak 1828-ban került a sor. Az építés 1835-ben fejeződött be. Az Aisne-csatornát 1845-ben, a Sambre— Oise-csatornát pedig 1839-ben adták át a forgalomnak. Amint a közölt forgalmi adatok szemléltetik, a párizs—belgiumi vonalak még nagyobb jelentőségűek, mint az északi hálózat útszakaszai. A franciaországi egész víziútforgalom 22-5 %-át bonyolítják le, ha pedig a párizs—belgiumi úthálózatot az északi hálózat szerves alkotórészének tekintjük, akkor ez a két csoport a víziszállításokban 31-9%-kal vesz részt. Ami a szállított árukat illeti, ezen a hálózaton is ugyanúgy következnek fontosságban egymás után, mint az északi hálózaton, vagyis elsősorban szerepel a szén, utána pedig az építőanyagok, a mezőgazdasági termékek és a fának a forgalma. Megjegyzendő azonban, hogy ami az áruberakodásokat illeti, vagyis a belforgalmat és az expedíciókat, itt már az északi víziúthálózattól lényeges eltéréseket jegyezhetünk fel, amint azt közölt táblázatunk mutatja is. A fenti adatokat összehasonlítva az északi hálózat megfelelő adataival, látható, hogy a tényleges tonnaforgalomban a belforgalom és az expedíciók aránya között a kettőnél nagy különbség nincs, ami azonban az átmenőforgalom és az összforgalom között a tonnakilométerek százalékarányát illeti, míg ez az előbbinél mintegy 60%, addig a párizs—belgiumi útnál az átmenőforgalom már az összforgalom 90%-ára emelkedik. Ez a körülmény a szóban forgó hálózatnak egyik jellegzetessége, vagyis, hogy a hálózat víziútjainak árutovábbító szerepük van, amiből arra is következtethetünk, hogy ezek mentén rendkívüli berakodásokról általában nem lehet szó. Ami már most elsősorban is a szénnek, mint legfontosabb szállított árunak útját illeti, meg kell jegyezni, hogy az Escaut-nak Etrun és Condé közötti szakaszán, a vonal mentén elterülő szénmedence révén, még jelentékeny szénrakodások történ15*