Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - I. Kun László: Franciaország vízútja

207 amely összeg két tételből adódik össze és pedig : a) belforgalom 1,257,398 tonna b) expedíciók 9,466,652 „ A forgalmat tonnakilométerek alapján adva meg, a következő részletezést kapjuk : I. A hálózaton eredő forgalom : a) belforgalom 13,702,163 tkm b) expedíciók 128,136,409 „ II. A hálózaton kívül eredő forgalom : c) érkező áruk 126.145,289 tkm d) átmenő áruk 416,063,262 „ Összesen : 684,047,123 tkm A tárgyalandó víziutak — kevés kivétellel — az északi része a párizs— dunkerque-i főútvonalnak, tehát annak szerves kiegészítői. A szóbanforgó víziutak történetére vonatkozólag megemlíthető, hogy bár ennek egyes részei a legkülönbözőbb célokból, más és más időben épültek, mégis adva lévén rendkívüli fontosságuk, az állam mindent megtett a hajózóút javítása érdekében, miért is ezek, a párizs—belgiumi vonallal együtt, műszakilag a legkifogástalanabbnak minősíthetők. A cél, melyet annak idején az építtetők szem előtt tartottak, részben a partmenti vidékeknek a lecsapolása volt, részben helyiérdekű szállítások lebonyolíthatása. Vannak azonban olyanok is, melyeknek építését hadászati célok kívánták. Csak a legújabb szakaszok azok, melyeknek megépítését a Párizstól Dunkerque-ig való hajózási lehetőség diktálta, hogy ezáltal Párizs az ásványi kincsekben gazdag és mezőgazdasági termékekben bővelkedő Észak-Franciaországgal, illetve Dunkerque tengeri kikötőjével víziút által köttessék össze. Mint említettük, a hálózat egyes részei nemcsak a legváltozatosabb okokból, de legkülönbözőbb időben is készültek. Mint történelmi érdekesség, megemlíthető, hogy az Aa-n és a Colme-on még a XII. század előtt végeztek csatornázási munkálatokat. A Lille körüli csatornák megépítése szintén régmúlt időkre, a XIV. századba nyúlik vissza, mikor még a hajózsilipek ismeretlenek voltak. Csak a XIX. században tettek szert különös jelentőségre ezek a víziutak, amikor 1825-ben Párizzsal közvetlen összeköttetés létesült olymódon, hogy — egyéb építkezéseken kívül — az Escaut- és Somme-folyók völgyét összekötötték, amely építkezésnek legkiemelkedőbb momentuma volt az említett folyók közti 1768-ban megkezdett és 1810-ben befejezett, majdnem 6 km hosszú csatornaalagút felavatása. Forgalmi térképünk jól szemlélteti a tárgyalandó víziúthálózat rendkívüli forgalmi jelentőségét, amit ez elsősorban is az egyes szakaszai által keresztülszelt gazdag szénvidéknek köszönhet. A rendkívül gazdag szénrétegek kelet—nyugat irányban húzódnak Belgiumból Franciaországba és az utóbbiban az Anzin és Lens medencéjében tározódnak. Ennek a nagy természeti kincsnek összegyűjtése és szétosztása feladata ezeknek a víziutaknak. Hozzájárul még a forgalom növeléséhez az a körülmény is, hogy egyrészt a szénbányák a helyben rendelkezésre nem álló