Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - V. Németh Endre: Olasz módszerek a lecsapoló csatornákban levezetendő vízmennyiségekenk a csapadékból való számítására

119 Visentini választásánál az eső nagyságán kívül más szempont is irányadó volt, tudniillik, az esőnek a vízgyűjtőterületen való eloszlása, ami valószínűvé teszi azt, hogy nagyobb intenzitású, de nem elég nagy területre kiterjedő esőket nem vett figyelembe. A klimatikus valószínűségi függvény felállításánál azonban ezeket az esőket is figyelembe kell venni. Ezeknek a meggondolásoknak az alapján a a paraméterre a a = 40 értéket, a valószínűségi függvényre pedig a h = 40 t alakot választottam, melyben h milliméterben, t pedig napokban van kifejezve. A Puppini-féle eljáráshoz azonban a valószínűségi függvénynek olyan alakja kell, amelyben h méterben van kifejezve. Ennek a h = 0-040 t'

u alak felel meg. Most már ismeretesek lévén a szükséges adatok : V = 0-0200, a = 0-040 és n = 2/

3 ,azonkívül a Puppini-iéle lefolyási tényező к = 0-56, kiszámíthatjuk a fajlagos vízszállítást & (18) számú egyenlettel : in

n2 {0-56x0-04)T ,„.. и = 100=- j—— = 1:59 l/secjhektár. 00Z2 A Puppini-iéle eljárással tehát igen jól meg lehetett közelíteni a Visentini grafikus eljárásával levezetett értéket (u = 1-64). Az, hogy az eltérés csak 3%-ra adódott, a jelen esetben természetesen nem jelenti azt, hogy a két eljárás tényleg ennyire megbízhatóan egyezik, mert hiszen a Puppini-iéle eljáráshoz szükséges adatok megválasztásánál nem indulhattam ki szabatos értékekből. Minthogy azonban a megválasztásnál gondos mérlegeléssel használtam fel a rendelkezésre álló adatokat, ezért nagyon valószínűnek tartom, hogy a két eljárással levezethető eredmények aligha térnek el 15—20%-nál nagyobb mértékben. Ez pedig, a feladat természetét figyelembevéve, mindkét eljárás megbízhatóságát erősíti meg. Befejezésül rá kell mutatnom még arra, hogy ennek a két igazán szellemes meggondoláson alapuló olasz eljárásnak ismertetésével egyáltalában nem az a célom, hogy azokat, mint teljesen kiforrott és a magyar viszonyokra minden további nélkül alkalmazható fémjelzett módszereket mutassam be. Éppen ennél a nagy feladatnál, a csatornák mértékadó vízmennyiségének a vízgyűjtőterület és csapadék adataiból való számításánál kell a legnagyobb óvatossággal eljárni. Sajnos, ez az óvatosságra való törekvés csak jámbor óhajtás, mert az ezidőszerint használatban levő számítási eljárások értéke nagyon kétséges. Többször előfordult, hogy fiatalabb kartársak — a nagyobb óvatosság kedvéért — az összes ismeretes képletekkel és táblázatokkal kiszámították a rájuk bízott csatornának, vagy szabályozandó pataknak a mértékadó vízmennyiségét és a végén nem tudtak mit kezdeni a kapott •eredményekkel, mert olyan nagy eltérést mutattak egymáshoz képest, valamint .ahhoz képest, amit egészséges érzékük ajánlott. Átnéztem a számításokat, semmi