Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - V. Németh Endre: Olasz módszerek a lecsapoló csatornákban levezetendő vízmennyiségekenk a csapadékból való számítására

120 számítási hiba nem volt bennök, a mutatkozó 500%-os eltérések onnan származtak,, hogy nem lévén még elég tapasztalatuk, nem fejlődött ki bennök az az ítélő képesség, amelynek alapján indokolni tudták volna önmaguk és mások előtt, hogy ez a táblázat vagy ez a koefficiens stb ebben az esetben nem alkalmazható. Hangsúlyozom, hogy indokolni nem tudták, mert egészséges érzékük a helyes érték felé terelte őket. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a legtöbbször nincs más kiindulópont, mint a vízgyűjtőterület és a csapadékmérő állomások adatai. Sőt az is előfordult, hogy volt árvíznyom, egészen biztos, megcáfolhatatlan jel, a belőle következtetettvízmennyiség mégis hasznavehetetlen volt, mert — mint később kiderült — hirtelen felhőszakadás alkalmával mederben keletkezett torlasz duzzasztóhatására jutott a vízszin a jelzett magasságig. Nem elégedhetünk meg azonban negatívumokkal és a tisztán empirikus módszeren, vagy éppen csak tapasztalati érzéken alapuló elhatározások is csak addig felelhetnek meg, amíg a biztonság és gazdaságosság ellentétes irányú igényei a szállítandó vízmennyiségnek nagyobb pontosságú és megnyugtató módon való megállapítását elengedhetetlenné nem teszik. Természetesen nem mindenható képletekre gondolunk, hanem olyan eljárásra, amely a lehető legnagyobb mértékben módot ad arra, hogy okszerű megfontolások, összehasonlítások segítségével a gyakorlati élet feladatainak megoldásánál a probléma egyéni körülményeit figyelembevehessük. Ha az ilyen rendszerű eljárás egyik-másik részletvizsgálódását az éppen vizsgált vízmozgási folyamat törvényszerűségét jól kifejező és egyszerű képlet segíti elő, az sem fog az eljárásnak hátrányára válni. A bemutatott két módszert pedig azért vélem értékesnek, mert megszívlelendő eszméket vetettek fel, azokat szellemes és jól kezelhető alakban tudják kifejezni és végül mindegyike példát ad arra, hogy miként lehet bővíteni annak lehetőségét, hogy e nehéz problémák egyéni körülményeit kellően figyelembevehessük. De az is kiviláglik belőlük, hogy ennek a problémának megoldása számos adatnak jól irányított gyűjtését és feldolgozását teszi szükségessé. Az adatgyűjtés fáradságos és költséges munka. Megszervezésénél ajánlatos figyelemmel lenni arra, hogy milyen módszernek fog majd alapul szolgálni. Ügy vélem, hogy hazai viszonyainkra alkalmas magyar módszerünk kialakításánál Puppini és Visentini eljárásaiból egy s más tanulságot igen jól felhasználhatunk. IRODALOM. 1. Ing. Prof. Paladini: Commissione per la Fognatura, 1901. Relazione. Milano, 1902. 2. Ing. Prof. Fantoli : Le acque di piena nella rete delle fognature di Milano. RelazioneMilano, 1904. 3. Ing. Pietro Pasini : Coefficienti udometrici desunti dal lavoro delle macchine nelle bonifiche meccaniche. „Giornale del Genio Civile"- 1910. 4. Dr. Ing. Prof. Umberto Puppini : II calcolo dei canali di bonifica, „Monitore Tecnico", 1923» •— Coefficienti udometrici per canali di bonifica, „L'Ingegnere" 1931. — Coefficienti udometrici per una generica scala di deflusso. „L'Ingegnere" 1932. — Influenza di afflusso e di invaso preesistenti alla pioggia sul valore del coefficiente udometrico. „L'Ingegnere" 1932. — Invaai e scarichi di piena nei laghi serbatoi. „L'Ingegnere'^ 1931. — Coefficienti udometrici per variazioni notevoli della portata di afflusso. „Ricerche di Ingegneria." 1933.