Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
1. szám - V. Németh Endre: Olasz módszerek a lecsapoló csatornákban levezetendő vízmennyiségekenk a csapadékból való számítására
101 Mint már az előbb láttuk a lefolyási törvényt, az a változása lényegesen nem befolyásolja, elegendő tehát az a = 1 esetére az állandó intenzitású és a változó intenzitású eső következtében lefolyásra kerülő maximális vízmennyiségek értéke között elvégezni az összehasonlítást. Puppini ezt meg is tette és kimutatta, hogy a sinusgörbe szerint változó intenzitás esetében mindössze 1-5%-kal nagyobbra adódik a maximális vízmennyiség, mint az állandó intenzitás feltételezése mellett. Míg Puppininek ez a vizsgálata az esőintenzitás legvalószínűbb változására vonatkozott, addig Supino pisai mérnök az elképzelhető legkedvezőtlenebb lefolyású esőt vizsgálta meg. Ezt nyilvánvalóan az OCB görbe ábrázolja, amely a lehetséges esők határán egyre rohamosabban növekedő intenzitásnak és az eső minden átmenetnélküli megszűnésének felel meg. Még az ilyen, elméletileg lehetséges, de gyakorlatilag nagyon valószínűtlen esőnek feltételezése mellett is a változó intenzitásból számított maximális vízmennyiség az állandó intenzitással számoltnál csak 20%-kal nagyobb. Ezeket az eredményeket összevetve, az állandó intenzitás feltételezése minden aggodalom nélkül megengedhetőnek látszik. Áttérve most már Puppini módszerének gyakorlati szempontból való elbírálására, nyilvánvaló, hogy annál is, mint minden gyakorlati célú számításnál, a módszer hasznavehetősége attól függ, hogy milyen mértékben tudja az alábbi igényeket kielégíteni : 1. Az eljárásban szereplő mennyiségek alkalmasak legyenek arra, hogy az eljárás általános vonatkozásainak alkalmazásánál a különleges feladat egyéni sajátságait minél jobban figyelembe lehessen venni. 2. A megoldáshoz szükséges adatok megnyugtató módon előteremthetők legyenek. 3. Az eljárásban se túlsók, se túlságosan bonyolult képlet ne szerepeljen. 4. ábra.
