Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
1. szám - V. Németh Endre: Olasz módszerek a lecsapoló csatornákban levezetendő vízmennyiségekenk a csapadékból való számítására
95 és dF-nek ezt az értékét figyelembevéve az (l) differenciálegyenlet így alakul: pd* = qdt+J^j-Jq amiből и 1 3V m . dt = • , ,, dq p я 4 Q я Ví ,gV dl- ' dq (8.) jij 4 $ 1 ? LegyC n (9.) amiből következőleg g « __ ^ q°l<pl<dx Ezt és a (9) egyenletet figyelembevéve a (8) egyenlet így alakul : 1 3 V m 1 — x 4 4q 'Q ! >p és az összevonások után a differenciálegyenlet végleges alakja : j. хЧ х 3 V m 1 — x* ' Q'l'p 1!' Ezt a részlettörtekre való bontás módszerével integrálva . _ 3 V m l хЧх 3 V m ~ Q'l'p'/« \ 1 — x 4 ~ 4 Q'/y/. , x 1 lOQnat —í — ^ arcío .t ж 1 ha még bevezetjük a x + 1 ц> (x) = 1од ш ——- — 2 arctg x ( 10.) jelölést, úgy a l = (1L ) egyenlet az x változó paraméter közvetítésével megadja a t és q közötti összefüggést. Ennek a segélyével megállapíthatjuk, hogy az eső kezdetétől számított tetszőleges t időpontban mekkora q m 3/sec vízmennyiség folyik a vizsgált keresztszelvényen keresztül. Természetesen, elsősorban az érdekel bennünket, hogy milyen T időpontban és mekkora lesz a szelvényen átfolyó maximális vízmennyiség ? Hogy ezt megkereshessük, a (11) egyenletet egy kissé át kell alakítanunk. Először is jelöljük x-nek azt az értéket, amelyhez a maximális vízmennyiség ,,Q" tartozik, ß-val, tehát a (9) egyenletből a (2) egyenlet figyelembevétele mellett ß 1 ~\ЫА mivel pedig a Montanari-féle klimatikus valószínűségi függvény szerint h = a T n és így az eső intenzitása г = A = a Tn-i
