Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - V. Németh Endre: Olasz módszerek a lecsapoló csatornákban levezetendő vízmennyiségekenk a csapadékból való számítására

93 állapotban egészen más értékű, az egyikből a másikra még csak következtetni sem lehet. A másik ellenvetés éppen a lecsapoló csatornahálózat megvalósítása folytán előálló átalakulással kapcsolatos. A vizek levonulását ugyanis a csatornahálózat létesítése után nem lehet többé tisztán kinematikai folyamatnak tekinteni. A csatornahálózat ugyanis olyan tetemes térfogatú befogadó, melyben a vizek lefolyásközben részben tározódnak is. A csatornák méretezésének alapjául szolgáló maximális másodpercenkénti vízmennyiség meghatározásánál ezt a tározódási folyamatot semmiesetre sem lehet figyelmen kívül hagyni. A városi csatornahálózatban való tározódás vizsgálatával Paladini és Fantoli műegyetemi tanárok már 1902-ben, illetőleg 1904-ben részletesen foglalkoztak. A nyilt csatornákban való tározódás figyelembevételére dr. Marco Visentini mérnök mutatott be 1915-ben a Cremonától a tengerig húzódó Pó-balparti területek vízrendezésével kapcsolatban egy érdekes grafikus eljárást. Végül 1923-ban dr. Ing. Umberto Puppini, a bolognai műegyetem vízépítéstani tanára, a nyilt csatornákban való tározódás szabatos matematikai ellemzését adta, azóta pedig Supino, Del Pra, Massari és belli kiváló mérnökökkel és hidraulikusokkal együtt az elért eredményeket gyakorlati szempontból is értékes módszerré fejlesztette. A következőkben Puppini és Visentini módszereit fogom ismertetni. I. Puppini módszere. A csatornákban való tározódás azt jelenti, hogy a csatorna valamely vizsgálat alá vett / keresztszelvényéhez t időpontban érkező p vízmennyiségből csak ő vízmennyiség folyik tovább, másik része azonban a t időpontot követő dt elemi időtartam alatt a mederben tározódik és a vízszin emelkedését okozza. Ha már most a t időpontig a csatornának (csatornarendszernek) a vizsgált keresztszelvény feletti szakaszában tározódott vízmennyiséget F-vel jelöljük, akkor a tározódással kapcsolt vízmozgásra is érvényes folytonossági törvényt a •egyenletet fejezi ki. p dt = q dt +dV (1.) Az egyenletben szereplő mennyiségekről a következőket állapíthatjuk meg : A p nem egyéb, mint az eső alatt lehulló csapadékból az időegységben a vizsgált szelvénybe érkező vízmennyiség. Igaz, hogy ez a mennyiség az eső időtartama alatt változik, de később látni fogjuk, hogy ez a változás a levezetett eredményeket lényegesen nem befolyásolja. Ezért egyelőre a p vizsgálataink ideje alatt állandónak tekinthető. Mivel pedig az előbbiekből tudjuk, hogy a A vízgyűjtőterületre hullott Ji magasságú csapadékból к . h . A kerül lefolyásra, ennél fogva az esőnek a T időtartamára egyenletesen eloszlott lefolyás, másként a vizsgált mederszelvényhez az időegység alatt érkező vízmennyiség p = к .h . A : T = к .1 . A (2.) helyben I az eső intenzitását jelenti. A q és V mennyiségek változnak az idővel. A két mennyiség változása között azonban összefüggés áll fenn. Ha ezt az összefüggést — legalább megközelítő feltételek alapján — mathematikailag ki tudjuk fejezni, akkor az (l) alatti differenciál-egyenletet meg tudjuk oldani és ezzel a tározódással kapcsolatosan végbemenő lefolyási jelenség törvényszerűségét is megtaláltuk.