Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

196 csakis a partok jó vonatozására és a parttávolságok helyes megválasztására vetettek súlyt ; 1892 óta a dagály és apály he- és kijárását is szabályosabbá igyekeztek tenni. Egyébként a Fargíie-féle szabály nem áll ellentétben a Franzius szabályával. A kot­rásnak, a partok felmagasításának 1892 óta nagyobb tért engedtek. De a kívánal­mak itt sem állapodtak meg. Szükséges volt a torkolati szakasznak oly elrendezést adni, hogy fokozatosan a 10 m merülésű hajók is följuthassanak Bordeauxig. 1910-ben ugyanis a Szuezi-csatorna átalakítása 10 m merülésű hajók számára folyamatban volt. Egyelőre abban állapodtak meg, hogy Pauillac fölött —5 m mélységet létesí­tenek Bordeauxig, mi 8—8"5 m-es hajók följutását teszi lehetővé. Míg Pauillac alatt a 10 m-es merülésű liajók is közlekedhetnek s ezért itt -—6'5 m-re mélyítik a kisvízalatti mederfeneket. Ezenkívül jelentős javítást vittek végbe a Garonne-torkolat 3 bejáróján is, melyek a rekeszzátonyon vezetnek át. 16. A Hydro-Electric Power Comission of Ontario szervezete és munkálatai. (L'organisation et les travaux de l'Hydro-Electric Power Commission of Ontario.) A Génie civil után. Ontario-tartomány kormányzóságának kezdeményezésére bizottság alakult, hogy a Niagara vízierejének jobb kihasználására és az energiaszükségletek ellátására gazdaságosan közreműködjék. 1906-ban a Commission jelentésben számolt be a rendelkezésre álló energiaforrásokról (szén, gáz, petróleum, vízierő) s az eredmény után a tartományi kormányzóság 1907-ben megalakította a Hydro-Electric Power Commission of Ontario című intézményt az energia gazdaságos szétosztására. Az egyes városok energiaszükségletét ez a Commission látja el. Eleinte az Ontario Power Co.-tói bérelt 100.000 lóerőt, de lassankint a szükségletek fokozó­dásával megvette a Niagara vízierőtelepeinek egynehányát úgy, hogy 1917-ben 365,000 lóerő állott rendelkezésére. Elhatározta továbbá, hogy kiépíti a Queenston­Chippawa-vízerőtelepet, mely 600.000 lóerőt termelhet. Jelenleg a Commission 700.000 lóerőt oszt szét s 22 vízierőtelep fölött rendelkezik, mert nem szorítkozik csupán a Niagarára, hanem más helyről is kap energiát. A legközelebbi jövőben 1 millió lóerő fog rendelkezésére állani. A Commission energiavezetéke 5600 km hosszú, melyből 840 km 110.000 volt feszültségű áramot vezet. A legnagyobb távolság, melyre a villamosenergiát elvezeti, a Niagara Fals-tói Windsorig terjedő 400 km. E légi vezetékeken kívül a városok többszázezer km-nyi belső vezetéket létesítettek. Ontario-tartomány kormánya 1921-ben megszavazott 50% hozzájárulást a mezőgazdasági telepekhez vezető fővonalak költségeihez. 1924-ben a másodrendű vezetékek költségeihez is 50% hozzájárulást szavazott meg. A Commission és a városok közötti szerződés alapján történik az energia szétosztása, még pedig oly módon, hogy az eladás lehető olcsón, az előállítás árán történjék. Az új befektetések, például energiavezeték valamely városhoz, a városi tanács által kibocsátott kötvényekre fölvett kölcsönből történik. 1924 kezdetéig a Commission befektetése 178,960.696 dollár volt, mely összeg­hez járult a városok befektetése a helyi hálózatba 62,892.505 dollár összegben, vagyis az összes befektetés 241,853.210 dollár.

Next

/
Thumbnails
Contents