Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

192 Ez esetben a két egyenletünk : ( u = — 2 w — B, ha í? = w — w Az A és B állandók arra az esetre vonatkoznak, midőn u az egyenletes vízmozgás sebessége az árhullám kezdetén és végén. Ha az árhullám lapos, elnyúlt és kritikus pontok nincsenek benne, akkor az elméleti fejtegetések arra az eredményre vezetnek, hogy az árhullám eleje-^u sebességnél nagyobb sebességgel, a tetőzés 3/

2 u sebességgel, az árhullám hátulja pedig 3/

2 u sebességnél kisebb sebességgel halad előre. Az árhullám tehát lefeléhaladtában kinyúlik e mederben. A Vörös-folyó fönt közölt jellemző adatai esetében (1=7¡100.000. h=10 m, w

o=10. u

0=2 m) rövid (1—2 km hosszú) árhullám esetén az árhullám leliúzódássebessége (u-\-w), illetve fölfeléhaladás esetén (w—u), 12, illetve 8 m. Míg ha az árhullám elnyúlt (1000 km hosszú), akkor a tetőzés levonulásának sebessége 3/

2 u, vagyis 3 m. Ha az árhullám hossza 5 és 500 km közt van, pontos eredmény nem hozható le a levonulás sebességére vonatkozóan. Azonban a szerző megadja a megközelítő módot e sebesség megállapítására. Az árhullám magassága levonuláskor megcsökken. E csökkenés mértéke is számítható. Ha a folyón átvágásokat készítünk, mint például a Tiszán, ez átvágások jelentékenyen csökkentik az árhullám ellapulását. Vagyis az átvágások után az árhullám lefelé haladtában magasabb szintet foglal el, mintha átvágások nem volnának. A szerző idevonatkozóan számításokat közöl. Az átvágásokkal rövidített folyón tehát magasabb töltéseket kell készíteni, mintha átvágásokai nem létesítettünk volna. Ha a folyó kiöntő s az árhullám a partok fölé emelkedik, a nagyvízi meder mint víztároló szerepel. Ekkor az árhullám levonulássebessége erősen megcsökken s például egy, a mederrel egyenlő széles ártér esetén a Vörös-folyó hosszú árhullámának sebessége 3 m-ről 15 m-re csökken. Ez egyenleteknek két megoldása lehet: Ha ez egyenletekbe w

2=gh kifejezést teszünk, akkor