Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

193 A folyó töltésezése, vagyis az árvízi meder összeszorítása akadályozza az árhullám ellapulását. Mennél szűkebb a meghagyott árvízi meder, annál kevésbbé csökken az árvíz magassága. Erre vonatkozóan számításokat találunk ez értekezésben. Általában az az elterjedt hit, hogy a töltésezés következtében a folyó feneke emelkedik s néha ú. n. függő meder keletkezik, midőn az egész töltések közé fogott folyómeder a környező térszín fölé emelkedik. Azonban általában véve ez nincs így. A töltések közreműködnek az árvíz színének megemelésében, de nem emelik a meder fenekét. Az megtörténik, hogy az ú. 11. hullámtér föliszapolódik a középárvizek szintjéig, sőt feljebb is, vagyis a hullámtér magasabb lesz, mint a mentett árterület. De a kisvízi meder, miként a felvételek igazolni szokták, rendesen kimélyed s a fenék fölemelkedése nem történik meg. Az árvizek előrejelzése rendesen abban áll, hogy egy magasabb helyen észlelt árvízmagasságból egy alacsonyabb helyen bekövetkező árvíz magasságát megállapítjuk. De az árhullámok alakjának nagy hatása van a magasságra. A rövid árhullámok másként húzódnak le, mint a hosszúak. Rendesen azonban ezt az alakot nem veszik tekintetbe s megelégszenek kevésbbé pontos jelzésekkel. Pedig igazolható, hogy a kisebb mederben maradó árhullámok jóval gyorsabban mozognak, mint az anyamedren felül emelkedők. 10. A (íleno gátjának átszakadása. (Note sur la rupture du barrage de Gléno.) írta : Degove. A Oleno gátja 1923 dec. 1 -én reggel 7 óra tájban szakadt át Olaszországban. A 8 millió m

3 tárolt víz a Dezzo szűk völgyében rohant le, meglepve a részben még alvó lakosságot. Dezzo, Mazzuno és Darfo községekben több mint 500 embervesztette életét és sok ház összedűlt. A Gleno gátja Vilminore község mellett, Bergano-tartományban készült, A Gleno-patak szorulatának feneke itt 1500 m magasságban van a tenger színe fölött, a gát koronája 1550'50 m, a megszabott vízmagasság és árapasztó 1548 m magasságban volt elhelyezve. Az eredeti terv szerint a gát betonból, ívben hajolva, mint súlygát létesült volna. 1918-ban kezdtek a munkához, de 1920-ban megváltoztatták a gáttípust, hogy magasabbra építhessék s az anyagban megtakaríthassanak. A gát alsó része a középen tehát tömött, felső része pillérekből és boltozatokból készült. Az alaprész szerpentinsziklán nyugszik^ melyet.régi jégár, vagy a víz simára csiszolt úgy, hogy a falazat és szikla közt semmi egyenetlenség, bordázat nem biztosította a kapcsolatot. Sőt a jobboldalon a szikla lefelé hajlott úgy, hogy itt a tervező a sziklába a jobb kapcsolat létesítése céljából 1 m-es közökben 2 cm-es vasrudakat mélyeszteti, melyeknek kiálló vége a falazatba jutott. Az alap egvrésze közönséges égetett mészből készült habarccsal épült, melybe nem mosott és nem szitált, a helyszínen talált homok került. A falazatot nem készítették kellő gonddal, sok üreg volt benne, a köveket nem vette jól körül a habarcs, nagy habarcstömbök is voltak s három faoszlopot is találtak benne. 10