Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

191 hol h a középmélység a keresztmetszetben, melynek alakja nem változik az x hoszszúsággal, и a keresztmetszet középsebessége, I a fenékesés, b az érdességi tényező, mely csak lassan változik a h mélységgel. Ez egyenletek elseje a folytonossági egyenlet, a vízmennyiség megmaradásának kifejezése ; ez az egyenlet szigorúan érvényes. A második egyenlet a mozgásmennyiségnek az x vízszintes tengely irányában való vetülete, mely csak azzal a föltevéssel érvényes, hogy a vízmolekulák mindegyike az и középsebességgel mozog ; a valóságban azonban a vízszálak különböző sebességűek és súrlódnak egymáshoz, de ebből a körülményből nem származik nagy hiba. A Vörös-folyónak Vietri és Hanoi között a h középmélysége 10 m, az I esése 7/100.000, az и sebessége 2 m másodpercenként ; ennek következtében A folyó vízhozománya ekkor 20.000 m

3. Legnagyobb árvize azonban 25.000 m

3 másodpercenként. Ha a folyó vízállása ismeretes, e vízállásnak megfelelő h középmélység is ismertté válik a t idő függvényében valamely x

0 ponton ; ha még az и középsebesdh du séget is megállapíthatjuk mérés segítségével, a két első egyenlet a y és y- viszonyszámok szerint föloldható és fokozatosan ismertté válik a vízfolyás állapota. Tehát ha a h és и ismeretes az idő függvényében az x

0 ponton, a víz állapota meghatározható. Ha valamely ponton a gh—u

2 kifejezés 0-sá válnék, ott a vízfolyásnak kritikus pontja lenne ; de kisesésű folyón ily kritikus pont nincsen, legföljebb árapályos folyó torkolatánál, midőn a fenék apálykor fölbukkan. Nagy folyókon a gh—u

2 sohasem 0, hanem mindig pozitív értékű. Másik kritikus pont következik be, ha u—0. De ily eset csak akkor áll elő, ha árapályos folyón az áramlás megfordul. Föltesszük azonban, hogy a folyó ama részével van dolgunk, hol и mindig pozitív értékű. A h és и értékei tehát a föntebbi egyeidetből megállapíthatók, ha e mennyiségek az idő függvényében ismeretesek az x

0 ponton. Akkor is megoldható a feladat, ha h

x vagy и az idő függvényében x

0 és x

x ponton ismeretes. Föltehető, hogy x

x pont messze van a;

0-tól és h állandó, vagyis :z

0-nál a vízjárás változása annyira meglassiidik, hogy észrevétlenül megy át a,ybe. Ez akkor áll elő, midőn az árhullám messze elnyúlik lefelé és a lehúzódás problémája ebben az esetben egy alsóbb ponton ama víztömeg alakjának megállapítása, melynek levonulását föntebb :r

n-nál észleltük.