Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
4. szám - XI. Szakirodalom
190 120 frankba irányozza elő a torony m 3-ét. A vasbetontornyok m 3-e 140—180 frank, kivételesen 270 frank. Mind aranyértékben számítva. Egy teljes toronyépítmény ára nagyon változó : egy egyszerű fémoszlopjelző, falazott alappal, 10.000 frank ; egy tömött világítójelző 150—275.000 frank ; egy vasbeton jelző, 6 m magas, 8500—13.000 frank ; nagy tengeri világítótorony 148—950.000 frank. E költségből 1/ 3, sőt néha г/ 2 r® sz a személyzetre esik. A költségek nagyságára a helyi körülmények és a bekövetkezhető károk vannak hatással. A világítótornyokat a tenger viharai sokszor tönkreteszik, vagy legalább is megrongálják. 200—320 francia világítótorony közül 60 év alatt 90 ment tönkre. Főként 1880—90 közt pusztult el sok. Mennél vaskosabb és mennél magasabb a torony, annál kevésbbé van kitéve a romlásnak. Az Astan-jelzőtornyocskát például 4 ízben pusztította el a tenger úgy, hogy utoljára egyszerű úszójelzővel helyettesítették. De a nagyobb tornyok, bár ritkábban, szintén elpusztulnak. E pusztulás oka a hely rossz megválasztása, hol az építmény folytonos rezgéseknek van kitéve, a cement elváltozása és elmálása a tengervízben, a gyorskötésű cementnek az építmény testében való alkalmazása, két egymásután következő építményrész kellő kapcsolatának hiánya, a vasbetétek rossz alkalmazása (a sziklába való elégtelen besüllyesztés, egyenlő mélységre való besüllyesztés, elégtelen levágás, horgoknélküliség, a középpont közelében való elhelyezés). Néha megtörténik, hogy a jelzőtorony 10—20 évig jól tart, semmi rongálódást nem mutat, s a vihar egyszerre tönkreteszi. Lehet, hogy a toronyban alig észrevehető repedések keletkeznek s aztán hullámtalálkozás áll elő éppen a toronynál s az egymásra rakódott hullámok ereje egyszerre fölborítja a tornyot. Ha a torony csak megrongálódik, anélkül, hogy tönkremenne, akkor pótlómunkákkal szokták biztosítani. E munkálatok legtöbbje abban áll, hogy a repedezett vagy málott toronyrészt vasbetonfalazattal burkolják körül, melynek a sziklához való bekötésére különös gonddal ügyelnek. Rendesen a torony körül a sziklában árkolást készítenek, hogy a burkolat beágyazódjék ; aztán a régi falazatban függőleges vájatokat készítenek, hogy a vasbetéteket beilleszthessék ; a vasbetéteket Г5 m-re süllyesztik be az alapsziklába. A burkolatot aztán védődeszkázat mögé öntik. A Jument d'Çuessant, világítótorony, melyet a vihar többízben megrongált, kiváló példa reá, hogy mennyi körültekintéssel, munkával és költséggel lehet a világítótornyokat jókarban tartani. 9. Az árhullámok lehúzódása. (Étude sur la propogation de crues.) írta : Bonneau. Ha közel egyforma, permanens vízfolyásba valamely víztöbbletet eresztünk be, akkor ez a víztömeg mint árhullám húzódik le. Föltesszük, hogy a víztöbblet hosszúsága elég nagy a magasságához képest úgy, hogy a másodfokú diff.-hányados elhanyagolható. Ekkor érvényes a vízmozgásra a következő két egyenlet :
