Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

135 növendék, az École des Ponts et Chausséee-ba. Nem volt kiváló tanuló, szerénysége, látóképességének hiányai, lakonikus válaszai megakadályozták érvényesülését. 1851 október 29-én nevezték ki mérnöknek. 1854-ben Dijonba került, hol megismerkedett Darcy-xal, ki az onnan távozó Baumgarten és Ritter (mindkettő Konstantinápolyba ment) működésköréhez, a vízméréshez alkalmazta őt. Midőn Darcy 1853-ban mgehalt, Bazin folytatta önállóan a hidraulikai kísérleteket. Kétszer nősült ; mindkét felesége meghalt ; e két házasságból 2 fia és 2 leánya született. 16 unokája volt. A vízmérésen kívül részt vett Dijon város vízvezetékének kibővítésében, a Bourgogne-csatorna Panthier medencéjének megnagyobbításában, számos hidat, zsilipet épített újra, a csatorna hiányos szakaszait megjavította, bevezette a gőzvontatást a Pouilly-csatornaalagúton. Mint főmérnök a Pont-medencét készítette el ; a Cőte-d'Or-ban szervezte a meteorológiai szolgálatot. 1886-ban inspecteur généralnak nevezték ki. 1894-ben ment nyugdíjba. Már 1865 óta mutatott be tanulmányt a francia Tudományos Akadémiában s 1867-ben a Dalmont-díjat nyerte el, 1886-ban a Montyon-díjat ; 1889-ben a velencei tudományos és művészeti akadémiában levelező tagnak választották. 1900-ban a párizsi Académie des Sciences levelezőtagnak, 1913-ban címzetes tagnak választotta. A háború visszavonultságban találta Bazin1. Szemevilágát majdnem elvesztette s hátralévő napjait teljes munkátlanságban töltötte el. 88 éves korában halt meg. Élete javarészét a hidraulikának, ennek a „kétségbeejtő talány"-nak, miként Saint Venant nevezte, szentelte. Három irányban végzett kísérleteket : 1. tanulmányozta az egyenletes vízfolyást nyilt csatornákban ; 2. a hullámok előhaladását nyilt csatornákban ; 3. a bukógáton átfolyó vizet s mind a három esetben számszerű eredményekhez jutott, mert ,,csak akkor ismerjük meg igazán a tudományt, ha számokban fejezhetjük ki". A nyilt vízfolyásokban mozgó vízről és Indiámról szóló értekezései a Recueil des Savants étrangers à l'Académie des Sciences XIX. füzetében jelent meg 1863-ban. Kimutatja a meder érdességének hatását a nyilt csatornákban a víz mozgására, melyet Darcy a nyomott csővezetékekre már kimutatott. A Chézy képletéhez hasonló fornmlából kiindulva a v_ 87 flfTj 1

+fR képlethez jut, hol т a meder érdességétől függő tényező. A kísérleteihez a Pitot-Darcyféle vízsebességmérő csövet alkalmazta. Kimutatta, hogy a vízfolyásokban a legnagyobb sebességű szál nem a felszínen van, hanem a hullámzás és felszíni kavargó mozgás következtében valamivel a felszín alatt. Mennél mélyebb és szélesebb a meder, a legnagyobb sebességű szál annál jobban megközelíti a felszínt. Ö hozta be valamely észlelő pontra vonatkozóan a középsebesség fogalmát ; a mozgás ugyanis minden ponton folyton változik s a sebesség egy középérték körül ingadozik. Kimutatta, hogy a sebességeloszlás a nagy folyókon is azt a szabályt követi,