Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

123 manens mozgás esetén az összefolyástól nem messze egyenlő távolra eső A 2. A

3 az yl y állomásra vonatkozóan : ?1 = Я-2 + Цз, hol q

2 és q

3 bizonyos t

2 időpillanatban áll elő, a q

l pedig (t

2-\-i) időben, hol т >o. Éppen ilyenforma összefüggés állapítható meg a B

2, B

zé

s B

1 állomásokra a tömegleérkezés idejének tekintetbevételével úgy, hogy q, = /,- (kJ, hol i = 2, 3..., valamint fi (K) = /2 (К) + /3 (K) + ..., hol h

u h

2, h

3 я megfelelő vízállások. Ha e függvényeket derékszögű koordinátarendszerre vonatkoztatjuk, akkor két állomás esetén egyenest, három állomás esetén egy felszínt kapunk. Néha a tömegábra elkerülésével közvetetlenül a vízállások egybevetésével nyerjük a függvény rajzát (Mazoyer módszere). Általában valamely állomáson a vízmennyiség és vízállások közötti összefüggést a következő képlet fejezi ki. qt = fißi) =м

((к? + со\ hol М

{, С

{ és n állandóak ; n legtöbbször 3/

2 és г — 7, 2, 3. Ha a koordinátarendszer kezdőpontját úgy választjuk, hogy .r

l=A

í-fC

{, akkor : M

1 Xj" = M

2x\ + M

3 x

3

n Bizonyos határok között, míg a felszín változása síknak vehető, írhatjuk Axj = a

2 Дх

2 + «з A x

3, hol a

2 és O3 egy, két vagy három értékrendszerhez tartozik. Ez a képlet a vízszínváltozás törvényét adja. Nem okvetlen szükséges a felszínváltozást síkok sorozatának felfognunk, hanem görbe polygonokból összetetteknek is foghatjuk föl. így jutunk a Breuilléféle (1. az Annales 1896. évi folyamát) és más előrejelző módokhoz. Éppen így magyarázza a szerző Allard módszereit is, mely a változók közötti felszín bizonyos határai közt megfelelő. Az eddigi előrejelző módszerek első megközelítésül egyenlő értékűek. Ha valamely formulában kifejeztük a várható vízállást a felső vízállások függvényében, lesz egy együttható, melynek értéke a különböző vízmagasságokra változó s melynek nagyságát megfigyeléssel állapíthatjuk meg. A legpontosabb előrejelzést úgy kapjuk, ha előző árvizekből kikeresünk olyat, mely a jelentkezővel egyezik, vagy közel egyezik vele s az előző árvízből következtetünk az újra, mert ugyanazok az okok ugyanazokat az eredményeket szülik. Ha a két árvíz nem egészen egyenlő, egy kis korrekció megadja a kívánt előrejelzést. Ami az árhullám leérkezésidejét illeti, erre is a megf igyelések adnak biztos eredményt. Két állomás közt, ha nem ömlik be mellékfolyó, a leérkezésidő egyszerű összefüggést ad. De néha egy kis mellékfolyó beömlése lényegesen módosíthatja siettetheti vagy késleltetheti az árhullám tetőpontjának leérkezését. Ha az árhullám tetőzése hosszabb ideig tart, a mozgás majdnem permanensé válik. Ekkor q=F(w

ls)—j(h

ls) s a vízhozomány akkora, mintha permanens mozgás lenne. Más esetekben a maximum csökken az árvíz előre haladásakor.