Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

104 Összefoglalva a mondottakat, az árapályenergiának célszerű kitermeléséhez egyetlen nagy ürfogatú medence két irányú működése esetén nagy víznyelő képességű, kis és változó eséssel is jó hatásfokon dolgozó turbinák szükségesek. De az ily turbinák nagyok, nehézkesek és drágák. Ha kisebb turbinákat alkalmazunk, akkor a számukat kell megnövelnünk, mi a turbinaház, az áramgerjesztőgépek számának stb. növelését kívánja. A középutat egybevetések és számítások állapítják meg. Az Aber-Wrac'h-öböl hasznosításához különleges, erre a célra számított turbinákat fogadtak el. Ami az előállítható energia nagyságát illeti, ha a medence fala függőleges, feneke vízszintes volna, a turbinák állandó vízmennyiséggel dolgoznának, az esés is valamely kiválasztott árapálygörbére vonatkozóan körülbelül állandó lévén a turbinák járása idejére majdnem állandó energiamennyiséget kapnánk. Ekkor a termelhető energia nagyságának kiszámítása is egyszerű volna. De a tárolómedence keresztmetszete rendesen csésze-alakú s a vízmagassággal nem arányos az ürfogata. Ilyenkor vízszíntes 0'26—0-5 m-es rétegekre osztjuk a medencét s minden réteg ürfogata s a hozzátartozó esés ismeretes lévén, az energia részenkint számítható. Ez eljárás megmutatja, hogy a termelhető energia rendkívül változó. De e változó energiamennyiség, ha elegendő turbina áll rendelkezésre, az energiaszükséglet szerint módosítható és hozzásimítható. Fontos dolog ezért a turbinák számának helyes megállapítása. Egy ily számított esetben a kis árapálykor emelkedő vízállással 16 és 200, apadó vízállással 40 és 177 m

3 közt változott a vízmennyiség; nagy árapálykor 13—402 m

3 és 67— 448 m

3 közt. Ehhez hozzávéve a megfelelő bukásnagyságokat, az alkalmazaandó turbinatípus megállapítható. Azt is el kell dönteni, hogy minő együtthatójú árapály kihasználására rendezkedünk be. Ha például 90-es együtthatójút fogadunk el, a 90-esen felüli árapály hullámok kiürítésére másodpercenkint nagy víztömegek lebocsátása szükséges. Ezt kisegítő zsilipnyílások alkalmazásával érhetjük el s a megtöltés és ürítés menetét e tiltókkal szabályozhatjuk. Vagy pedig az összes vizet a turbinákon át bocsátjuk, megrövidítve a turbinaszünet idejét. De e ritkán ismétlődő maximumok kihasználására berendezkedni nem gazdaságos. Ebből következik, hogy egyetlen, két irányban kihasznált medence esetén a turbinák járása szünetelő, a termelhető energia rendkívül változó s kis árapálykor nagyon csekély. Az árapály-erőtelepek bizonyos, naponkint változó időben nagymennyiségű kilowattot adnak le s máskor teljesen szünetelnek. Ezért kisegítő módot kell keresni az energiatermelés egyenletessé tételére. A kisegítő telep lehet hőgép, édesvízierőtelep, vagy egy más árapálytelep. Villamos akkumulátorok alkalmazása drága s ezért nem ajánlatos. A hőgép, főként a Diesel-motor nagyon megfelelő ; a hő 30%-át alakítja át mechanikai energiává, míg a gőzgép csak 7—8%-át. Továbbá a gőzgépet folyton fűteni kell, mi nagy energiaveszteséggel jár. Az édesvízierőtelep csak akkor jöhet számításba, ha a közelben ilyen folyónyujtotta vízerő van. Ekkor a vizet az árapálymotorok járásakor tározzuk s midőn az árapálymotor nem jár, az édesvízi telepet járatjuk.