Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

89 a csövekben mozgó vízre is alkalmazta s itt 17 együtthatót talált, mi azt mutatja, hogy Rennes város csövei rossz állapotban voltak. Du Buat volt az első, aki kimondotta, hogy a folyóvíz sebessége nem növekedik a végtelenségig s hogy elérvén egyenletességét, megszűnik növekedni. Ebből arra következtet, hogy a víz és mederfal közt, valamint a vízmolekulák közt súrlódás van s ezért a mozgékonyság nem tökéletes. E kettős súrlódás egy új erőt szül, mely egyensúlyozza azt a gyorsulást, melyet a nehézségi erő adna a víznek. Du Buat azt hitte, hogy ezt a törvényt ő fedezte föl, pedig benne van már a Chézy képletében. Kétségtelen, hogy Du Buat világos magyarázatot adott a Chézy képletének, de valójában még sem mond mást, mint a mit a Chézy képlete kifejez. Du Buat az 1779-ben megjelent Principes című munkájában hosszas fejtegetést ad a dologról, míg Chézy a jelentésében csak pár sort szentel a képletének. Du Buat a lejtőn mozgó test képletéből kiindulva, a következő képlethez jut : hol l a mederszélesség, h a vízmélység arányosított értéke, m pedig együttható, melynek értéke 226, mely szám métermértékben 67-et jelent. Az l-\-2h tulajdonképen nem egyéb, mint a hidraulikus sugár, melyről azonban Du Buat még nem szól. 1786-ban jelenik meg Du Buat Principes-jének második kiadása, melyben azt fejtegeti, hogy a vizet mozgató erő a felszín esésétől függ, mi a változó vízmozgás törvénye. De lehozott képlete csak szűk kísérleti határok közt érvényes s ezért általános formulául a régi képletét állítja föl a következő módosítással : hol N számegyüttható, ]/j\Tg = 275 és r a középsugár. Ez teljesen a Chézy formulája. Ugy látszik tehát, hogy Du Buat-t Chézy inspirálta, bár erről egy szót sem említ ; de kétségtelen, hogy Du Buat a maga elmélkedéséből hozta le képletét. Ezt bizonyítja, hogy Du Buat bonyolódott módon a nehézségi erő gyorsulásának behozatalával állapítja meg képletét. Egyébként Chézy a képletében levő együttható értékét nem tekinti állandónak, hanem esetenkint kísérletekkel meghatározandónak. Du Buat pedig a maga képletét egyszerűen elméleti formulának tekinti, mely éppen ezért nem ad pontos gyakorlati eredményt, mert nincs benne kifejezve a folyadék belső súrlódása. Chézy úgy fogta föl, hogy a felszíni sebesség többé-kevésbbé egyenletes a vizesszelvény egész területében. Du Buat reá mutat a mederfalhoz való súrlódás és a vízelemek egymáshoz való súrlódásának hatására, mi a sebesség egyenetlen eloszlását okozza. Du Buat ezért elhagyta a teoretikus alapon lehozott formulát s tisztán kísérleti alapon egy bonyolódott formulát állapított meg. 6 volt az első, aki a teoretikus tért elhagyva, tisztán kísérleti és tapasztalati alapon igyekezett a vízfolyás problémáját megoldani. Chézy és Du Buat után Franciaországban többen is foglalkoztak a vízmozgás kérdésével minden különösebb újítás és eredmény nélkül. Girard és Prony teljes elismeréssel Chézy munkássága iránt a súrlódó ellenállást kéttagú kifejezéssel a U b U

2 mérik. Ezt a kéttagú képletet használták U = У N gr I