Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - IV. Lampl Hugó: Az alföldi talajok osztályozása és gyakorlati meghatározása mérnöki szempontból

95 elterített 0-8 cm vastag pépréteg, 60°-os rézsűjű árkocskával kettéosztva, az edény oldalára mért 25 tenyérütésre már nem folyik össze. A víztartalomnak százalékos meghatározása következőképen történik : Az anyagból egy megfelelő mennyiséget két domború üveglemez közé helyezünk és mérlegeléssel megállapítjuk a nedves anyag g

1 súlyát, majd szárítókemencében történt kiszárítás után a száraz anyag g

2 súlyát. A víztartalom (g

x — g

2). A száraz anyagra vonatkoztatott víztartalom súlyszázalékban : F _ (9i-gJ Ю

Р о/ 9ш /

0 Plasztikussági határról csak képlékeny anyagoknál, tehát agyagoknál, vagy agyaggal kevert homokoknál lehet szó. Ezek az anyagok száraz állapotban merevek, víz hozzáadásával fokozatosan képlékenyek lesznek, majd folyóssá válnak. A merev anyagnál a belső súrlódás nagyobb a kohéziónál. Ha már most a belső súrlódás okozta ellenállást külső erővel legyőzöm, az anyag eltörik vagy szétesik. A plasztikus, vagy képlékeny állapotban lévő anyagoknál a belső súrlódás kisebb, mint a kohézió. A belső súrlódás okozta ellenállást legyőzve, az anyag már nem esik szét, hanem alakját megváltoztatja. A folyós állapotban lévő anyagnál a talajrészecskéket összetartó erő nem érvényesül. Az a víztartalom, amelynél az anyag az egyik állapotból a másikba megy át, rendkívül változó és az anyagokra jellemző. Ezért ezeknek a tényezőknek a meghatározása fontos. 12. A zsugorodási határ A zsugorodási határ azzal a víztartalommal jellemezhető, amelynek további leszállítása, vagy úgy is mondhatjuk : az anyag kiszárítása után az térfogatát már nem változtatja. A fajsúly, térfogatsúly és hézagtérfogat meghatározásának módszerei közül alábbiakban csak azokat az egyszerű és gyors, gyakorlati eljárásokat ismertetem, melyek főként a durvább szemcséjű anyagok vizsgálatára alkalmasak. 13. A fajsúly gyakorlati meghatározása. 100 m

3 űrtartalmú, finom beosztással ellátott üveghengerbe pontosan 50 cm

3 vizet öntünk. Ebbe 100 g száraz (kiszárított) anyagot óvatosan úgy engedünk be, hogy a víz fel ne freccsenjék és hogy a beöntött anyaggal lehetőleg ne kerüljön levegő is a vízbe. Az esetleg bekerült légbúborékokat rázással és ütögetéssel kell kihajtani. Ezután leolvassuk a víz és a vizsgált anyag keverékének térfogatát és ebből levonva a víz ismert térfogatát (50 cm

3), a kiszorított víz, vagyis a vizsgált 100 g-nyi anyag tömör térfogatát T, kapjuk : T . f = G ahol T = az anyag tömör térfogata cm

3-ban / = az anyag fajsúlya g/cm

3-ban О = az anyag súlya g-ban