Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

89 rakomány trapez-szelvényű, 30 m korona-szélességgel ; a korona hajlása olyan volt, mint az elméleti meder megkívánta. Mivel az a szabály, hogy a fenéksarkantyúk távolsága olyan legyen, mint a hosszúságuk, túlságos nagy távolságokra vezetett volna, elhatározták, hogy két egymásra következő fenéksarkantyút egy harmadikkal kapcsolják össze, melynek hajlása ellenkező s az ellenáramlatkor kedvező hatású a hordalék lerakodására. Ilymódon fogsorszerű építményt állítottak elő, melynek csúcsa 50 m-re van az elméleti hajóút fenekétől, hogy a fenékküszöbök anyaga nehogy a hajóútba rakodjék. E műveket, ahol szükséges volt, kőhányássál és rőzsével védték. Bassinsnál 8, Caillounál 6, Bec d'Ambèsnél 12 ilyen vízalatti sarkantyút irányoztak elő. Az anyag elhelyezésére fenéken nyíló hajók és fixfenekű hajók szolgáltak, melyekből szívó-nyomó szivattyúval ürítették ki az anyagot. Bár ez utóbbi eljárás a szivattyúk romlása miatt drága volt, mégis alkalmazták, mert vele pontosabb és jobb munkát végezhettek, mint a fenéken ürülő hajókkal. A szivattyúkból kiömlő anyag könnyebb részeit az áramlat tovább vitte s csak a súlyosabb anyagok ülepedtek le. Később, mikor elég fenéken nyíló hajó állt rendelkezésre, a szivattyúk segítségével a borító munkát végezték. A vízalatti sarkantyúk rendszerével sikerült a hajóút megjavítása. Ott, hol az áramlat a fenékküszöböt nehezen hordta le az agyagpad miatt, kotrást is alkalmaztak. De a munkálatok következtében a mélységek állandósultak. A legkisebb mélység a szabályozás után — 4-3 m (a 0 víz alatt) úgy, hogy a fenéksarkantyúk sikere kétségbevonhatatlan. 9. A habarcs vízállóvátétele és az anthracénolaj. (L'imperméabilisation des mortiers et l'huile antracénique.) írta : Feret. Az Annales 1913. évi V. füzete már megemlékezett azokról az amerikai kísérletekről. melyek nehéz petróleumolajnak a habarcs készítése alkalmával való (a habarcs vízállóvátétele céljából) hozzákeverésével történtek. Mivel a nehéz petróleumolaj drága és Franciaországban nem termelhető, Feret megpróbálta kőszénkátránynak az alkalmazását. A kőszénolajok azonban savtartalmúak. Csak az anthracénolaj savmentes, illetve oly kevés savat tartalmazó, b°gy egy kis szódaoldattal közömbösíthető s róla az úszó folyadék leönthető. De ez a szódával kezelés sem szükséges, mert a sav csekély mennyiségű. A kísérlethez használt olaj fajsúlya 1-06 volt. A kísérletek azt mutatták, hogy az olaj megcsökkenti a cement bírósságát, főként, ha 5%-nál több olajjal keverik. Azonban a vízállósságot növeli az olaj. Ezért célszerű volt kísérletet tenni 5%-nál kevesebb olajnak a cementhez keverésével. A kísérletek azt mutatták, hogy 3%, sőt 5% olajnak a cementhez keverése nem csökkentette a bírósságot, sőt több esetben növelte. A vashoz való tapadást azonban az olajjal való keverés 25%-kal csökkentette. A vízállóssági kísérletek azt mutatták, hogy 3% olajnak a cementhez keverése növeli a tömöttséget, vízállóbbá teszi a habarcsot, főként, ha a habarcs maga is tömött (2 rész durva homok és 1 rész finom szemcse, beleszámítva a cementet is). Tehát lehetnek esetek, mikor 3% olajnak a cementhez adásával kedvező eredményt érhetünk el.