Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

81 A fáráok földmívelése az drvizi medencék rendszerén épült föl. A térszint töltésekkel medencékre osztották, melyeket a vörös vizet vezető csatornákból töltöttek meg aug. 15-e táján. A vizet 60—70 napig rajta hagyták a földeken, majd lebocsátották s november kezdetén vetették el a gabona-, takarmány- és főzelékféléket. Március végén minden trágyázás nélkül bő termést arattak. Aztán a föld pihent, kiszáradt, megrepedezett a következő árvízig. Ahol a talajvíz nem volt mélyen, ott öntözéssel még egy termést vettek le. Árvízidőn vízemeléssel művelték azokat a földeket, melyek nem voltak elborítva. Az öntözésnek ez a medence-rendszere nem tette lehetővé sem a gyapot, sem a cukornád termesztését. Ezért a Nílus völgyét mentesíteni kellett töltések segítségével az árvíztől s az így védett területre az öntöző vizet rendszeresen kellett reá vezetni. A Nílustól tehát akkor kellett vizet venni, mikor kevesebbet vezetett s védeni kellett a földet, mikor árvize volt. Ma már 1,800,000 ha föld van rendszeres öntözés alatt. Ez az évelő, perenmílis öntözés. A gyapot és cukornád termesztése váltó szerint történik, 3 évenkint ; két évig takarmányfélét termesztenek ; így tehát az öntözött földek y

s része van perennális öntözés alatt. Újabban mindinkább elterjed a kétéves váltógazdaság úgy. hogy ma már 40—50% a perennális öntözés. A gyapot 100 napi tenyészideje alatt 5184 m

3 vizet kíván ha-onkint, vagyis 0-6 1 folytonos vizet mpercenkint. A föld kétharmada azonban nincs perennális öntözés alatt úgy, hogy itt csak 1728 m

3 szükséges ha-onkint. A Nílus rossz időben 3-8 milliárd m

3 vizet szállítván évenkint Kairónál, az öntözhető terület 3,800,000,000 = L32&M0 h

a_ 5184 + 2 .1728 Ha tehát 1,320,000 ha-nál nagyobb területet fognak öntözés alá, bajok származhatnak, mi tényleg elő is állott. Ezért a legtöbb vizet kívánó rizstermelés kezd kiszorulni és az öntözés fordulók szerint időszakos szünetekkel történik. Pedig már 1902-ben 1-6 millió ha volt öntözés alatt és még mintegy 800,000 ha terjedelmű föld várt öntözőberendezésre. Szükség volt ezért nagy tároló medence létesítése. Erre a célra Asszuánnál kínálkozott gátépítésre alkalmas hely. De baj, hogy a tárolt víz elborítja Philae szigetét, melyen a ptolemeusok korszakának pompás építményei, közöttük Isis temploma van. Ha nagy a víz, akkor a templom oszlopainak csak a fejezete látszik ki. Egyelőre a tároló-medencét 1 milliárd m

3 befogadására készítették, de a vízkivételi művön a veszteségek leszámításával csak 800,000 m

3 volt lebocsátható, ami 230,000 ha-t tehetett csak öntözhetővé. Vagyis l-6-)-0-2=l-8 millió ha-ra terjedhetett az egész öntözés. A vízszükséglet miatt elhatározták az asszuáni gát megemelését úgy, hogy 2-3 milliárd m

3 vizet tározzon. Az új medence legelőször 1912—13-ban tett szolgálatot. Ez újabb víztöbblet még 300,000 ha öntözését tette lehetővé. Willcocks úgy számított, hogy 4 milliárd m

3 tárolt víz biztosíthatná Egyiptom öntözését, de számításában csalódott. 9-4 milliárd, vagyis a Nílus teljes árvízének tározása válnék e célra szükségessé. 3