Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
2. füzet - XVII. Kisebb közlemények
67 a víz tartása dolgában egyensúlyi állapotba jutott. A töltéslejtő tehát hónapokig, talán esztendőkig tartó idő alatt veszi fel ezt a vízteltségi egyensúlyi állapotot. Ezért valószínűvé vált, hogy a Liez-medence ürülésének végén a töltéslejtő töve éppen olyan átázott lesz, mint a legmagasabb vízálláskor volt. Ez pedig, a nyomás megszűnte miatt, csúszásra adhat okot. Továbbá meg kell jegyeznünk, hogy a Liez-gátat az alján rétegesen készítették ; az apró kavicsot nem keverték el előzetesen a földanyaggal, hanem a földet 12 cm vastagon fölhordták, lehengerelték s reá 6 cm vastag apró kavicsot terítettek s ezt is lehengerelték, keverés nélkül. Félni lehetett tehát, hogy éppen a lejtő tövében, hol a csúszó felszín vízszintes, valamely vízszintes agyagréteg elősegíti majd a csúszás előállását. Ha a <p a súrlódás szöge, akkor Résal szerint a csúszó felszín ^ — ^ szög alatt hajlik a lejtő síkjához. A gátnak csak a közép- és felső részén történt, or (C hogy a kavicsot előzetesen elkeverték a földdel s úgy terítették és hengerelték le az anyagot. A lejtő tövében a váltakozó kavicsrétegek a víz bevezetésére s így a töltés föláztatására alkalmasak voltak. Azonkívül a hengerelés sem volt olyan gondos, mint a Charmes-gátnál. A Liez-gát megépítése után 0-8 m-t ülepedett, míg a Charmes-gát csak 0-15 m-t. Megvizsgálták a gát tövét a vízzel ellentett oldalon s azt látták, hogy a váltakozó földrétegek nagyon nedvesek és lágyak voltak. Ezért a Liez-gátat meg kellett erősíteni. Erre a célra oly módot választottak, mely a tároló medence üzemét nem zavarta : a gát tövét kőhányással erősítették meg. De mennyi követ kell a gát tövébe tenni, hogy nyomásával a csúszást meg, akadályozza? Föltették, hogy a víznek nem szabad 6-5 m-nél mélyebbre szállnia, hogy a csúszás elő ne álljon. A Charmes-gátnál 6 m volt a veszélyes vízállás. A víznyomás vízszintes és függőleges összetevővel hat a lejtőre. Legyen a vízszintes erő x, a függőleges y. Akkor 1000 x 6-50 2 oinnn l X = jr— = 21.000 kii 2 y y ^(JOOO^-50^(^50) = 32 000k g Az a; összetevő közvetetlenül ellene hat a csúszásnak, mert a gát tövében a csúszó lap vízszintes. Az y erő azonban csak a súrlódás közvetítésével hat a csúszás ellen. Ha a súrlódás szöge qp = 8°, akkor tg cp = 0-14 és így y tg ф = 32,000 . 0-14 = 4500 kg. A csúszás ellen ható F erő tehát F = x y tg cp = 25,000 kg. A Liez-gát tehát állékony marad, ha a tövére 6-5 m magasságig 25,000 kg vízszintes ellennyomás hat. Legyen a kőhányás fajsúlya 1500 kg; a súrlódás szöge q> = 45°. Ez adatok figyelembevételével kiszámítható, hogy mily terjedelmű kőhányás válik szükségessé a kellő ellennyomás megadására. Azonban a kőhányást nem folytonosan, hanem sarkantyúk formájában alkalmazták a folytonos kőhányásra számított kőmennyiségben, mely az eredeti 6-5 m magasságnál magasabbra ér. Az előirányzott költség 48,000 frank volt.
