Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

66 A koronát kiszélesítették, a víz felől a burkolatot felhajlítva, még egy kis nyúlgátforma töltéskét tettek reá. A töltésjavítás 365.000 frankban volt előirányozva. A munkálatok legnagyobb részét az esős és árvizes 1910-ik esztendőben nagy nehézségek közt hajtották végre. A megcsúszott föld eltávolítása után újabb csúszások következtek. Sietniök kellett a lejtőalap elkészítésével, melyet 30 m hosszú ságokra osztva, készítettek s szélükön a sarkantyúkat mindjárt megkezdték építeni. Lehető gyorsan készítették és rakták föl a kavicsos földkeveréket s köbméterenkint 15 kg mésszel keverték (?) A gát középrészén majdnem lehordták az egész gátkoronát. De minden nagy eső után a lejtő megmozdult néhány milliméterre, néha centiméterre 24 óránkint. Aztán a száraz idő beálltával a bajok megszűntek s a töl tés megmenekült a bajtól. Az eső nemcsak a lejtőre gyakorolt káros hatást, hanem a munkálatot is hátráltatta. A feltöltéshez alkalmazandó deponiába rakott föld fölázott, pedig egyébként a megcsúszott gátból kikerült föld oly tömött volt, hogy csak nagynehszen lehetett fölaprózni. A fölaprózáshoz gépet alkalmaztak ; a föld két fogashenger közt őrlődött meg. A fogashengerek fölött levő tölcsérbe tették a földdel együtt az apró kavicsot és meszet is úgy, hogy a készülék nemcsak aprózta, hanäm keverte is a feltöltés anyagát. A munkát 1911-ben fejezték be, mikor az időjárás is kedvezett. Az egész helyreállító munka 482.401-46 frankba került, vagyis az előirányzottnál 117.000 frankkal többe. 1911 őszén a tároló medencét üzembs helyezték és 3 hónap alatt a megengedett maximális vízállásig megtöltötték. Abban a pillanatban, midőn a víz a sarkantyúk tetejét elérte, a burkolatban mozgást észleltek. A legalsó padkán 5 mm es repedés támadt és a legalsó lépcsőburkolat egy kissé kimozdult, mely kimozdulást rögtön eltüntettek a hosszanti hézag kis megnyitásával. Mind e jelenségek nem voltak nyugtalanítók s csak a víznyomás és a frissen hordott föld tömődése következtében állottak elő. 1912-ben a víz 5 m-re süllyedt, semmi bajt nem észleltek s azóta is baj nélkül szolgál. * A Charmes-gát balesete következtében a Liez-gát megjavítása is szükségessé vált. E gát olyan földből készült, mint a Charmes-gáté, de anyagába még egyharmadrész apró kavicsot kevertek s így bírósabb, mint volt a Charmes-gát. Éppen ezért fennállása óta, bár a víz többször leszállt a minimális szint közelébe, sohasem mutatkozott a bajnak legkisebb jele sem. De az 1911. évben a forgalom megnövekedése következtében a tároló medence gyors kiürülése volt várható s az év rendkívüli szárazsága nem pótolhatta a hiányt. Ezért aggodalmat keltett, vájjon a gyors kiürülés nem okozhat-e bajt? A föld ugyanis fölázik s ürüléskor az elasztikus erők a föld felduzzadását okozhatták volna, mi csúszásra vezethet; míg teléskor a nyomás alatt levő víz a pórusokba behatolni törekszik. Ha a nyomás megszűnik, a túlnedvesség még sokáig megmarad s a víz nem távozik el a gát anyagából az üriilés arányában. Nedves kamrában kísérletekkel is igazolták ezt a dolgot. Felül nyílt, alul lyukakkal ellátott edénybe tették a nagyon nedves földet s felül dugattyúszerűen P-nyomást alkalmaztak. A nyomás minden növelésekor a víz egy része kiszorult a földből. Minden P-nyomásnak tehát bizonyos telítettség felelt meg. De a föld csak lassan eresztette a fölös vizet. Hetek kellettek, míg az aránylag kis tömegű föld