Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

A Charmes-gát földje a kísérletek szerint (il00 kg erőnek engedett. Míg 20% kavics belekeverésével 8400 kg volt szükséges a lemez elmozdításához. A gát veszélyes magasságát, mint láttuk, 14-5 m-nek találták. így tehát az új, 20% kaviccsal kevert föld veszélyes magassága M

ő 6100 Mivel pedig a gát magassága csak 16-9 m, még 3-1 m biztosság maradt. De ezen felül még sarkantyúkat is építettek be. E sarkantyúk falazatból készültek s benyomulva a töltéslejtőbe, mintegy lemacskázzák a csúszó réteget ; keresztülszelik a csúszott föld vastagságát s benyomulnak az épen maradt földtömegbe. Ez a sarkantyú-beépítés egyébként nemcsak a tároló töltések csúszásának. hanem minden töltéscsúszásnak megakadályozására szokásos. A sarkantyúkat nem szükséges a lejtő tetejéig építeni. A szabály erre vonatkozóan az, hogy a sarkantyú fölötti töltésmagasság kisebb legyen a veszélyes magasságnál. A Charmes-gát sarkantyúi csak 8-90 m magasságig érnek föl, mi bő biztosítékot nyújt. Második szabály, hogy a sarkantyúkat oly távolságra építsük egymástól, hogy a közökben a föld meg ne csússzék, mit könnyű a meglevő példák után elérni. A sarkantyúk egyrészt megtámasztják a földet, másrészt az oldalukkal való súrlódással akadályozzák a inegcsúszást. A sarkantyúk mint valami boltozat-pillérek működnek, melyek fölött a föld ívszerűen tömődik meg. A Charmes-gátnál 15 m-re helyezték a sarkantyúkat a valóban észlelték, hogy finom repedések a föld boltozatszerű megtámasztását mutatták. A sarkantyúk a tövükben őrfalhoz támaszkodjanak, vagy legalább is a termett, tömött földhöz. A sarkantyúkat jól be kell ágyazni az ép földbe, mert különben megcsúsznak, vagy megrepednek, ha a csúszás vonalán kívül ér az alapjuk. A Charmes-gát sarkantyúi csak 1-4 m vastagok, de jó minőségű cementhabarcscsal falazottak. Egyébként a sarkantyúk bealapozhatók a gát épen maradt testébe is s nem szükséges a termett földig levinni az alapot. A sarkantyúkkal átvágni a töltés egész testét a termett talajig (mint a Torcy-, Vieux- és Panthier-gátnál történt) már azért sem kívánatos, nehogy a víznek útat nyissunk a sarkantyúk felszínén a töltéstestbe való behatolására. Szükséges a sarkantyúk és a föld között lehetőleg szoros kapcsolatot teremtenünk. Ezért a sarkantyúkat a töltés felhordásával kapcsolatban részenként kell építeni és nem szabad a sarkantyúkat előbb megépíteni s a töltést azután hordani föl, mert a függőleges falak mellett nehéz a hengerekkel jó tömítést létrehozni. A feltöltéskor üreget hagynak a sarkantyúk számára s ezt az üreget betonnal kitöltik. A munka minden félbeszakítása után gondosan kitisztítják a beton rovátékos fölszínét s aztán újra megkezdik a beton öntését úgy, hogy a töltés emelkedésével együtt készül a sarkantyú. Ezenkívül a töltés koronáját alácsövezték, mit a munka olcsósága miatt, mint nem fontos dolgot, hajtottak végre. A burkolatot a régi alakban, a régi kövekkel falazták újra.