Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

59 A francia földgátak közül a Torcy-Vieux (canal du Centre) ; a Cercey (canal de Bourgogne) ; a Wassy (canal de Saint-Dizier-Wassy) és a Charmes (canal Marne à la Saône) szenvedtek csúszást. A Torcy-Vieux-gát, melyet 1800-ban készítettek, csak 7 m magas vizet tartott ; 1826-ban 4 m-rel magasbították ; 1827-ben 0-5 m-rel, 1831-ben még 0-5 m-rel. Lejtője egyenletes és 3 : 2-höz hajló; teljes magassága 12 m. A föld homokos agyag, de a régi töltés nem volt kellően tömítve. A burkolat egyszerű kőrakat volt ; vastagsága 0-35—0-70 m. 1831-ben megcsúszott a vízfelőli lejtője. Valié azt hitte, hogy csak a burkolat csúszott meg, pedig a gát keleti részén vízmosásszerű beszakadás is keletkezett a víz leeresztése után. Ezt úgy magyarázta, hogy a hullámok becsaptak a kőrakat hasadékain s föláztatták, kimosták a burkolat alatt a földet. Comoy szerint a kimosás vastagsága e helyen 5—6 m volt. Valié a burkolat helyreállításában látta a baj megszüntetését. A sima lejtő helyett lépcsős lejtőt készített falazott burkolattal, de egyébként meghagyta a 3 : 2 hajlást. A helyreállítás nem használt. Valahányszor a medence ürült, a csúszás jelei mutatkoztak. A talaj a burkolat alatt fönt függőleges, lent vízszintes, középen ferde irányban mozgott úgy, hogy a burkolat lent földuzzadt; 1838-ban 0-3—0-4 m volt már a kimozdulás. Csak a gát keleti része, hol a nagy kimosás volt s hova Valié sarkantyúszerű, jó földdel kitöltött bevágásokat készített, mutatott állandóságot. Ezért Comoy, a Valié utóda ily támasztó sarkantyúkkal gondolta a gátat biztosíthatónak, azonban e támasztó falakat nem földből, hanem falazatból állította elő. E támasztó falakat kettős boltozattal készítette, oszlopaikat a bírós talajra alapozva. A Torcy-Vieux-gát azóta nem mozgott. Meg kell jegyeznünk, hogy a lejtőcsúszások a gát ama részén következtek be, hol a magasság 9-5—10 m volt s hogy csak akkor állottak elő, mikor többszörösen megmagasítva a gát 12 m magasságot ért el. A Cercey-gát 1834—36-ban épült a Bourgogne-csatorna táplálása céljából. A gát anyaga erősen agyagos, kevés homokkal. 1000 m hosszú. Lejtői enyhén hajlottak ; a vízfelőli lejtő 2-4 : 1, alsó lejtője 2 : 1 hajlású. Magassága a térszíntől 12 m. Agát vízfelőli lejtőjét lent 725, fönt 4 m vastagságban erősen döngölték, a gát többi részét csak a földes kocsik kerekei járták meg. A vízfelőli lejtőt egyszerű, száraz kőburkolattal látták el. Ennek a gátnak mind a felső, mind az alsó lejtője több ízben megcsúszott. Az alsó lejtő kilencszer csúszott meg helyenkint. E csúszásokat szárazkő-sarkantyúk beépítésével állították helyre. A felső lejtő kétízben csúszott meg, de ezek súlyosabb bajok voltak. 1842 jún. 29-én 80—90 m szélességben a lejtőből ívszerűen szakadás mutatkozott a burkolatban, midőn a medence vize 2 m-re volt csak a fenékürítő küszöbe fölött. A szakadás felső széle 2-5 m-re volt a mellvédő alatt. A föld 30 nap alatt ciklois-szerű vonalban csúszott meg. A megcsúszott földet eltávolították. Érdekes, hogy az eltávolított földnek csak a vízzel érintkező felszine volt beivódott ; maga a megcsúszott tömeg tömött állapotban volt, nem fölázott és folyós állapotban. Mi okozta hát a megcsúszást 8 évi zavartalan fönnállás után? Kétségtelen, hogy az ok a medence kiürülésében keresendő. 1842-ben a lejtőt helyreállították 9 szárazkő-sarkantyú beépítésével. Azt hitték, hogy ez a mód elegendő és biztos a töltéslejtő biztosítására. Azonban 1866-ban 3 napi záporeső után, midőn 9 m magas vizet tartott a gát, a régi beomlástól jobbrabalra és részben a régi beomlás helyén újabb csúszás mutatkozott és azt a hatást keltette, hogy az 1842-ben megcsúszott egész földdarab résztvett az 1866-i csúszás-