Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

60 ban. (L. az Annales 1875. évi folyamát.) Ekkor a gátat az 1870—71. háborútól megszakítva 2 részletben újra helyreállították. Az első részletben falazott sarkantyúkat építettek be, melyek lent őrfalforma faltömbhöz támaszkodtak. A második részletben olyan boltozatos sarkantyúkat építettek be, mint a Torcy-Vieux-gátnál. A Cereey-gátnál szerzett tapasztalatok alapján a 13 m magas Panthier-gátat (1867—1873) mindjárt építéskor ellátták ily falazott sarkantyúkkal 40—40 m távolságban, Bazin szerint csupán azért, hogy az esetleges csúszásokat elhatárolják. A 17-5 m-es Grosbois-gátat pedig úgy építették, hogy a vízfelőli lejtője homorú legyen, mi észszerű elrendezés. A Wassy-gát 1881—1883-ban, a Saint-Dizier-Wassy-csatorna táplálására épült. A vízzel ellentett oldal enyhe hajlású és homorú ; a vízfelőli oldal meredek, 45° alatt hajló, lépcsős ; a padkák 1:10, a fokok 1-5 : 1 hajlásúak. Ezt a lejtőt 0-4— 0-5 m vastag falazott burkolat védi, mely őrfalhoz támaszkodik. Az alsó lépcsőknél lent trapezalakú faltömböt létesítettek építés közben, mert a földanyag némi mozgást mutatott. E faltömb őrfalként szerepel. A földanyag homokos agyag, kellően hengerelve. Alig vették üzembe a tároló medencét, nemsokára, 1883 aug. 1-én, midőn 7 m volt a vízmagasság és apadó volt, néhány hosszanti repedés mutatkozott a koronán és a lépcsőkön elmozdulásokat tapasztaltak ; az 1 : 10 hajlású padkák vízszintesek lettek. A medence kiürítése után a lejtő megcsúszott. Mangin azt mondta, hogy csak a burkolat csúszott meg és magával ragadta a szomszédos föld

r részeket. Valójában azonban a föld csúszott meg és magával ragadta a burkolatot. Egy 0-40 m vastagságú burkolat megcsúszása nem ragadhat magával 5 m vastag földtömeget. A rézsűomlás kijavítása a szokásos módon falazott kősarkantyúk beépítésével történt. Azóta a legcsekélyebb mozgást sem észleltek rajta. A Charmes-giton mutatkozott csúszásig a földgátak bajait a következő okokra vezették vissza : 1. a szárazkő burkolatra, mely mögött a hullámcsapások kimosást okoznak és az őrfal hiányára, mely e kimosásnak útját vágta volna ; 2. a földtöltés hiányos, nem tömött elkészítésére ; 3. a földanyag túlságos agyagtartalmára ; 4. a burkolat súlyára ; 5. a kivitel túlságos gyorsaságára, hogy a föld nem ülepedhetett. De ez okok egyike sem alkalmazható a Charmes-gát bajának megmagyarázására. A burkolata kitűnő falazat, mely őrgátra támaszkodik. A gát megépítése a leggondosabb tömítő munkával történt ; a használt föld inkább homokos, mint agyagos s a tiszta agyagos és iszapos részeket eltávolították. Tömítés után a föld fajsúlya 2000 kg lett, a szűzföld fajsúlya csak 1800—1900 kg volt. Sőt a csúszáskor is a föld teljesen tömött állapotban volt ; a víz nem áztatta föl. A csúszás helyén, hol a föld felmorzsolódott, száraz volt. A burkolat könnyű anyagból 0-2 m vastag betonból készült, melynek fajsúlya 2200 kg volt. Ezért tanulmányozni kellett a földanyagok bírósságát, még pedig 1. a töltés méreteit és alakját, 2. a töltésanyag tulajdonságát, nevezetesen a fölhasznált termett anyag tulajdonságait, a fölhasználás módját és védelmét a külső hatásokkal szemben. Erre a célra 12 már meglevő 10 m-nél magasabb töltést tanulmányoztak, közülök 4-ről már megemlékeztünk. A többiek : Berthaud-, Montaubry-, TorcyNeuf-, Panthier-, Grosbois-, Liez-, Vingeanne- és Bourdon-gát. Általában elfogadott szabály, hogy a földgátak vízfelőli lejtője 1-5 : 1 hajlású legyen. Szerencsés kivétel a Grosbois-gát, melynek Galliot tanácsára homorú felszínt,