Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

48 1847-ben a 4170 km nyílt csatornából 1357 km részint időhöz kötötten, részint örökidőkre szóló engedéllyel készült. Több, mint 2200 km az állam kezelésében volt, mely a létesítésükre fölvett kölcsönt (előre megállapított kamattal), a kezelést és fenntartást a csatornavámból fedezte. Ha a bevétel nem volt elég erre a célra, az állam fedezte a hiányt ; ha több volt a bevétel, akkor az vagy a részvényeseknek jutott, vagy törlesztési alapul szolgált. Ha a kölcsönt az állam törlesztette, a további bevétel egy ideig a kölcsönadók és az állam közt oszlott meg, azután a csatorna teljesen az állam tulajdonába ment át. A II. császárság 1863-ban a csatornákat megváltotta. De új engedélyeket is adott. A köztársaság az újabb összes számottevő csatornákat megváltotta. Azóta hajózó vámot nem szednek. Míg 1814—30. években az évi fenntartás 2 millió frankra rúgott, 1840-től kezdve már 9 millióra emelkedett, jelenleg 12 millió, nem számítva a személyzeti és általános igazgatási költségeket. A különböző víziútvonalakon a forgalom 1850 és 1910 között sok eltolódást állott ki. Általában a forgalom emelkedett ugyan, néhol nagyon erősen, de vannak csatorna- és folyami vonalak, melyeken a forgalom megcsökkent. Főként az északi és keleti vonalakon a szénszállítás miatt erős forgalom fejlődött ki. A legfőbb szállítmány az ásványi tüzelő anyag, mely a forgalom 32-8%-ára rúg, épületanyagok, ásványi anyagok 34-5%-kal, mezőgazdasági termékek 12-3%-kal szerepelnek, a többi anyagok (trágya, tűzifa, ércek, gépek, félgyártmányok, ipari termékek, különfélék, uszadékfák) mind 10%-on jóval alul vesznek részt a forgalomban. Főként Páris és a nagy ipartelepek felé, az északi és keleti vonalakon történik a legnagyobb szállítás. De nemcsak a. víziúton, hanem a vasúton is az ásványi tüzelőanyagok adják a legnagyobb forgalmat. 1910-ben 5 milliárd tonnakilométerre rúgott a vasúton a kőszénforgalom (% része a teljes tonnakilométerforgalomnak), míg a hajón 2464 millió tonnakilométer szénforgalom volt, vagyis a vasúténak fele. A vasúton és az északi vonalakon a legnagyobb a szénforgalom. De bár a vasúton nagyobb e forgalom, a viziúton százalék szerint jobban növekszik évről-évre, mint a vasúton. A statisztikai kimutatás szerint Franciaországban a vízi szállítás átlagos középtávolsága 1910-ben 150 km. 25 év alatt a távolság Уз-dal növekedett a víziutak jókarbahozatala következtében. A vasúti középszállítás 127 km volt 1910-ben, de e szám javításra szorul úgy, hogy a kétféle közlekedő út középszállító távolsága egyenlőnek mondható. A tüzelőanyagok a viziúton nagyobb távolságokat tesznek meg, mint a vasúton. Ha két helyet vas- és víziút köt össze, a vasút rövidebb, mint a víziút ; a különbség 20—29%. A vízi szállítás sokkal lassúbb a vasúténál. Emberi erővel való vontatás óránkint ritkán ér el 1 km-t ; a napi vontatás 8—10 km. A vegyes, egy emberrel és egy szamárral való vontatás 2—3 km-rel növeli a napi utat. A lóvontatás napi teljesítménye 14—18 km, néha 25—-30, aszerint, amint a lóváltást elrendezik. A gőzvontatás középsebessége a Szajnán 7—12 km óránkint, de 6 km-t nem halad meg a csatornákban s a hidak alatt és hajókkal való találkozás esetén csak 2 km. Újabban leginkább a lovakkal és gőzerővel vontatás jut előtérbe. A láncvontatás fenékre fektetett lánccal, végtelen lánccal csak helyi jelentőségű ; a parton