Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
2. füzet - XVII. Kisebb közlemények
30 2. Egészségügyi munkálatok a Panama-szoroson. (Les mesures sanitaires à Panama.) írta : Imbeaux. A Panama-földszoros a világ legegészségtelenebb vidéke volt. Midőn Balboa 1513-ban keresztülhatolt rajta, 190 emberéből 124-et elveszített. A Panama-vasút építkezésekor roppant sok ember halt itt meg, éppen így a francia csatornamunkálatok alkalmával is ; a halálozások száma 240°/ 0 0 volt ez utóbbi alkalommal. Az amerikai munkálatok elején 41-73°/ 0 0 volt a halandóság, mely később leszállott ll-02°/ 0 0-re ; az egész földszoroson pedig 49-94°/ 0 0-ről 21-46°/ 0 0-re. A betegség főbb fajai : sárgaláz, tífusz, vérhas, tüdőgyulladás és mocsárláz. A sárgaláz teljesen megszűnt, a tífusz és vérhas jelentősen megcsökkent ; a mocsárláz megcsökkent és kellő gyógykezeléssel nem veszedelmes ; csak a tüdőgyulladás ellen nem tudnak védekezni, de ez is csökkenőben van. Az egészségügyi szolgálat a csatorna építésekor elsősorban is kórházakat létesített Colon-ban, Ancon-ban (Panama mellett); üdülő betegek részére Tabogaszigetén és bélpoklosok számára Palo Seco-ban. Ezenkívül a munkálat tartamára 20—25 ideiglenes kórházat készítettek a csatorna mentén. A ragadós betegségek behurcolása ellen vesztegzárt létesítettek. A földszoroshoz jövő hajókat megfigyelték, a gyanúsokat kifüstölték, vesztegzár alá vették, fertőtlenítették, az utasokat a szükséghez mérten beoltották. A városokat : Panamát, Colont, Bocas del Toro-t egészségügyi kerületekre osztották. Bár Panama lakossága 1911-ben 46.555 volt és Coloné csak 19.947, mégis Colonban nehezebb volt az egészségi állapotot megjavítani, mert a város mocsárban épült. De nemcsak a városokat, hanem az egész csatornazónát is felosztották egészségügyi kerületekre. Az egészségügyi felügyelet a csatornázásra, vízvezetékre, a lakások tisztaságára, kifiistölésére, fertőtlenítésére, a szúnyogok pusztítására, a lakások nyílásainak elrácsozására, az állóvizeknek petroleummal és larvaciddal öntözésére, stb. terjedt ki. Az egészségügyi kiadások évenként 365.000 dollárra rúgtak. 1. A mocsárláz nagyon elterjedt betegség a Panama-földszoroson s jóformán minden ott tartózkodó megkapja, de csak kevesen halnak bele. A mocsárláz oka az Anopheles szúnyogfajtákon élő mikroba, mely a szúnyog csípésekor az ember vérébe jut. Az emberi vérben hideglelés és hőemelkedés jelenségei között gyorsan elszaporodik, mégpedig osztódással (nemi magtermékenyülés nélkül). Ha a megfertőzött ember vérét valamely más szúnyog kiszívja, magába veszi a mikroba hím és nőstény csirasejtjeit s a megtermékenyülés a szúnyogban megy végbe. Az ember tehát az élősdinek ideiglenes gazdája, míg a szúnyog a végleges gazda. A mocsárláz nem terjed el egyik emberről közvetetlen ragályozással a másikra, hanem mindig szúnyog közvetítésével. Az Anopheles-nek szüksége van gerinces állat vérére, hogy saját tojásait kifejlessze s ha az ember már előzően a mocsárláz mikrobájával fertőzött, a szúnyog a vérrel együtt ezt az élősdit is magába szívja. Az élősdi a szúnyogban való megtermékenyülés után benne elszaporodik s ha a szúnyog újra csíp, a mérget átviszi a megcsípett emberbe. Minden ilyen mikrobával megfertőzött ember tehát méreghordó, melyből a szúnyogok az élősdi csiráit magukba szívják. A betegség elleni küzdelem ezért a szúnyogok kiirtására utal.
