Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

29 számítva 9 kg cm

2-ként. A gát magassága a térszíntől 33-6 m ; az alap még a térszín alatt 3-4 m-re nyúlik le. A megszabott vízmagasság a térszín fölött 31-6 m úgy, hogy a gát koronája 2 m-rel magasabb a rendes vízszínnél. A gát koronáját mindkét szélén szegélykő határolja, melyre mellvédő rácsot helyeztek. A korona két szélén gyalogjáró, közöttük út vezet. A gát alsórészén 3 db 0-8 m átmérőjű öntött vascső vezet át, mely építéskor az árvíz levezetésére szolgált. A csövek alsó végükön csappal zárhatók. Bár e 3 cső elegendő a Dardennes árvizeinek lebocsátására, a jobbparton még 70 m hosszú csordulót készítettek a megszabott vízállás szintjében úgy, hogy 0-8 m vastag átbukó vízréteg esetén a csorduló 100 m

3 vizet engedhet át. Mivel a gát ivóvizet tároz, gondoskodni kellett, hogy a hegyoldalakról lefutó felszíni víz ne juthasson a tároló medencébe. Ezért a medence mindkét oldalán övárkokat készítettek. A baloldali árok a gátat megkerülve falazott csatornán szakad a patakba, míg a jobboldali a vizét a csorduló csatornájába önti. Ami a törmelékrétegben áthaladó zárófalat illeti, vastagsága mindenütt 2-10 m s behatol a vízálló márgarétegig, míg koronája a gát koronájáig ér föl. Hossza 174.725 m. A zárófal nem tömött, hanem 62 db 75 cm átmérőjű kút töri át, melyek alsóvégükön 0-15 m átmérőjű öntött vascső segítségével közlekednek. A kutak tetején zárólemez van. A középponti kútból a víz a szabadba jut. A munkálatok kivitelekor a Dardennes vizét egy kis terelőgát segítségével a jobbparti sziklába vágott alagút segítségével vezették el mindaddig, míg a gát fenékcsövei el nem készültek. Az alapozást szivattyúzás segítségével hajtották végre. A fenék repedéseit cementhabarccsal töltötték ki s erre a habarcsrétegre kezdték meg a falazást. A habarcshoz használt homokot kőőrléssel, mesterségesen állították elő. A gát víz felőli lejtőjét 3 cm vastag cementhabarcsbevonattal látták el olymódon, hogy a kövek hézagait 3 cm mélyen kikaparták s a bevonatot két rétegben kenték a felszínre ; az első réteg 2 cm vastag volt ; ezt nem símították el ; reájött másnap a külső 1 cm vastag réteg, melyet elsimítottak. A cementbevonatra 2 réteg kátránybevonatot alkalmaztak, melyre aztán mészbevonat jött. pusztán csak azért, hogy a felszínt fehérré tegye. A gáthoz kapcsolódó záró, vagy szigetelő fal gödrét sűrű dúcolással ásták ki, mert a föld nagyon omlós volt. A gödörben fölfakadó szivárgó vizeket az előre elkészített középponti fúrt kútba s onnan a Ragas-alagútba vezették. A munkagödröt aztán a 62 kútüreg kihagyásával tengermelléki mészből (chaux maritime) készült habarccsal töltötték ki, melyet rétegenként ledöngöltek. A gödröt támasztó deszkázatok a gödörben maradtak, csak a dúcolásokat szedték ki fokozatosan, amint a munkálatokkal feljebb haladtak. A munkálatok elkészülvén, a tároló medencét lassan és többízben kísérletezve töltötték meg. A gáton át nem volt vízveszteség, de a gát alatt és a zárófalon át erős szivárgás mutatkozott. Ezért mind a gát tövében elől és hátul, mind a zárófalon át cementföcskendezéssel tömték el a szivárgó nyílásokat. Az eredmény majdnem tökéletes volt. Észlelték egyébként, hogy a szivárgás magától csökken, mert a nyílások lassan eltömődnek részben a mész karbonatizálódása, részben a nyílásokon történő egyéb lerakódások következtében. A dardennesi gát összes költsége a kisajátítással és a javító munkálatokkal együtt 2,100.000 frankra rúg.