Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

10 tengelyvonalából eltávoztak, újabb kimosás történhetik ott, mert a finom szemcsék eltávolodása után mélyedés támad, a mélység pedig növeli a sebességet. Miként látható, az egyenes folyószakaszban a meder közepén támad a kimélyülés s ezért Gockinga nincsen ama mérnökök véleményén, kik a hosszabb egyenes szakaszokat nem tartják jónak. Pl. Heumen és Grave közt a Meuse 7 km hosszúságban egyenes s mégis megtartja kotrás nélkül a kellő mélységet. A köríves szakaszban a csavarvonalú vízmozgás következtében a homok kimosása a nagyobb sebesség miatt a homorú part mellett, lerakódása a domború part mentén történik. A csavarvonalú mozgás megköveteli, hogy a kanyarulatokban a keresztmetszet területe nagyobb legyen, mint az egyenes szakaszban, mi a Fargue-féle szabálynak felel meg. A tengelyvonal kissé a homorú part mellé tolódik, mert ott a mélység nagyobb, míg a domború part felé megcsökken, bár a partok vonalának helyzete nem változik. Ha egyenes és köríves szakasz közvetetlenül kapcsolódik egymáshoz, a csavarszerű vízmozgás az egyenes szakaszban is mutatkozik azokon a helyeken, hol a középponti szál és a tengelyvonal nem esik össze. Ez a mozgás az egyenes szakasznak a körívhez csatlakozó részét erősen átalakítja s ez okozza, hogy közvetetlenül a körívek közelében az egyenes szakaszban a meder megromlik, bár mind az egyenes, mind a körív külön-külön megfelelő lenne. Ha az egyenes és körív között átmeneti görbe van, akkor a kimosások a homorú, a feltöltődések a domború parton bizonyos szabályos lejebbtolódást szenvednek. A középponti szál és a tengelyvonal eltolódása mindenütt jelzi a kimosás és feltöltődés helyét s megtörténik, hogy rövid darabokon a domború oldalon kimosás, a homorú oldalon feltöltődés keletkezhetik. Ha két ellenkező irányú, egyenletes változású görbe között egyenes szakasz van, akkor az egyenes hosszúsága szerint az inflexió hatása más és más lesz. Ha az egyenes túlságosan hosszú, vagy túlságosan rövid, a hajózó útban fenékhátak keletkezhetnek. Az egyenes szakasz hosszának tehát a görbületváltozás gyorsasága szerint kell változnia ; mennél gyorsabban változik a görbeség, az egyenes annál rövidebb legyen. Egyébként a görbületváltozásnak sem nagyon gyorsnak, sem nagyon lassúnak nem szabad lennie. Minderre a keresztirányú esés nagysága és elhelyezkedése ad útmutatást. 3. E fejtegetésekből Gockinga következtetést von a szabályozások kivitelére. Mindenekelőtt szükséges az egyenes folyószakaszok szélességének megszabása. Ha ez nem sikerül jól, nem várhatunk továbbra jó eredményt. Nem szükséges a hosszú egyenes szakaszok ekerülése, de vigyáznunk kell, hogy a görbületekbe való átmenet fokozatosan és szabályosan történjék. A köríves szakaszok sem kifogásolhatók, ha fokozatosan (átmeneti görbével) kapcsolódnak az egyenesekhez. Meg kell állapítanunk a szabályozás valószínű tengelyvonalát. Ki kell számítanunk az egyes görbületekben keletkező keresztirányú esést, valamint a főbb keresztmetszetekben levő keresztesést s meg kell határoznunk, hogy a két parti esés megfelel-e céljainknak? A parti esések ne legyenek túlságos nagyok, túlságos kicsinyek, vagy éppen ellenkező irányúak. A görbületeknek annál hosszabbaknak, annál nagyobb sugarúaknak kell lenniök, mennél nagyobb a folyó vízhozománya, szélessége és sebessége. Célszerű a hosszanti és keresztesést különféle vízhozomány esetére kiszámítani.