Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

8 bejáró kapu küszöbe 13-36 m magas úgy, hogy némely dagály a bejárót l-72m-nyire elborítja. Az öböl talaja agyagos-meszes homok, porszerű alakban ; nincs semmi ellenállása az elmosással szemben. Három folyó ömlik az öbölbe : a Sée, Sélune és Couesnon s ezenkívül három patak. A folyók, patakok és az árapály ide-oda mozgatják a homokot s vele veszélyeztetik a hegyen épült pompás műemléket. Az öbölben töltések segítségével többezer hektárra menő művelhető területet (polder) kötöttek a parthoz, de e töltések biztosítása s a terület művelhetése a folyók szabályozása és más munkálatok segítségével volt csak lehető. Mindenekelőtt a Couesnon-folyó torkolatát töltések közé fogták. E munkálatokat 1863-ban fejezték be s 1 millió frankba kerültek. Megépítették a Roche-Torin töltést, melynek koronája a dagály szintje alatt van s mely a Sée és Sélune folyók vize és homokja ellen védi Mont Saint-Michel-t. 1878—79-ben a partról a Mont Saint-Michel-ig nagy víz fölé emelkedő töltést építettek, mely biztosítja a közlekedést a hegyre. E munkálatokon kívül az apró patakokat is szabályozták. Mind e munkálatoknak hatását a homokos lapos partra, főként a Mont SaintMichel közelében tanulmány alá vették s ezért a lapos homokpart szintjét rendszeresen megmérték s szintvonalakkal ábrázolták a homokzátonyok alakját. Megállapították továbbá a homokos part középszintjét a hegyre vezető, dagályszint fölé emelkedő töltés és a Roche-Torin közt fekvő szögletben. E fölmérések szerint a homokos part emelkedése 1884-től 1911-ig 0-66 m. Ez emelkedés nem egyenletes ; két depresszió is mutatkozik a tanulmány alá fogott helyen. És konstatálhatták azt is, hogy az édesvízfolyások segítségével a homok emelkedése meggátolható. A tanulmányok kiderítették, hogy a dagály fölé emelkedő bejáró töltésnek nincs hatása a homokpart emelkedésére s hogy a tengeri áramlatok nem játszanak szerepet a zátonyok szétrombolása vagy újjáépülésük meggátlása szempontjából. A homokzátonyok emelkedése és a Sée és Sélune vízfolyások járása közt szoros kapcsolat van. Mennél inkább északra távozik e két folyó torkolata, a homok emelkedése a Mont Saint-Michel közelében annál jelentősebb. Míg, ha a két vízfolyás a Mont Saint-Michel felé veszi az útját, a zátonyok szintje lejebb száll. Ezért tehát kényszeríteni kell a Sée és Sélune vízfolyásokat, hogy a hegy felé vegyék útjukat. Főként a nagyobb Sélune folyónak van hatása a dologra. Ha tehát a folyóknak a hegy felé terelése céljából a jobb partról töltést készítünk s átvágjuk a Roche-Torin töltést, hogy a folyók a hegy felé vonulhassanak, akkor a további homokolódást csökkentjük, illetve az öbölben többé-kevésbbé mély helyet moshatunk ki velük a Mont Saint-Michel közelében anélkül, hogy a homokos part általános emelkedését megszüntetnők. 3. A folyók keresztirányú esése és hatása vízjárásukra. (La pente transversale et son influence sur l'état des rivières.) írta : R. H. Gockinga. Gockinga elméleti úton igazolni és tovább fejleszteni törekszik ama szabályokat, melyeket F argue a vízfolyásokra a Garonne-on szerzett tapasztalati adatok geometriai egybevetése alapján lehozott. /