Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

7 Szajna mentén. Az alagúton, galérián és hídláson az anyaghordó kocsik részére síneket fektettek. Az alagútból kikerülő kocsikat daru emelte föl a galériába, itt vonatokká kapcsolták össze őket s villamos úton végigvontatták a hídláson, honnan tartalmukat sárhajókba ürítették. A paizs elhelyezése és kezdetben való előhajtása a képviselőházi oldalról szabadon történt s az alagút gyűrűit is — bár sok nehézséggel — természetes légnyomáson helyezték el. De később szükségessé vált a munkálatnak légnyomásos úton való folytatása. Erre a célra elzárták az alagutat s ez elzárásba elhelyezték a 3 légnyomásos hengert, melyekről már föntebb volt szó. A keményebb anyag lazításához kis töltésekben Favier-féle robbanóport használtak. A légnyomásos munkahelyen maximumban 1-7 kg nyomást kellett fönntartani. Néhol azonban nagyon áteresztő volt a talaj s a csődarabok illesztésein is sok levegő áramlott ki. Ilyen helyeken a csöveket cementsajtolással tették vízállóvá, a paizs előtt fölfakadó vízzsákokat cementhabarccsal, cementzsákokkal tömték ki stb. így is megesett, hogy rövid időre 0-3—0-4 kg-ra szállott le cm

2-ként a levegőnyomás s a munkahelyen homok- és vízomlások következtek be. Egyrészt a légnyomás-gépek szaporításával, másrészt pedig újabb légzsilipek beépítésével, illetve a munkahely elzárásának előbbrevitelével segítettek és sikerült a légnyomást ismét kellő nagyságra fokozni. A 2. csőalagút könnyebb kivitele céljából az 1-ső alagútból oldalgalériát nyitottak a 2.-ba, melyet a galéria segítségével középről is előre hajthattak. E 2. alagútnak középről való készítése fölöslegessé tette azokat a fáradságos kitűző munkákat, melyeket az első alagút tengelyvonalának pontos megállapítása kívánt. A csőalagutaknak a Szajna jobbpartján a Concorde-téren való falazott részéhez való csatlakozása céljából kutat mélyesztettek le. S bár itt-ott egyes akadályok lassították a munkát, a csatlakozás minden baj nélkül sikerült. A csőalagutakat elkészültök után gondos vizsgálat alá vették főként vízállóságuk szempontjából. A hibákat kijavították, a csavarokat megszorították, cementföcskendezést alkalmaztak stb. A csövek belsejét pedig jobb ellenőrzés céljából nem vonták be cementtel, sőt még csak be sem mázolták. Mégis jól állanak ellent a nedvesség támadásának. A csövek belsejében a vasúti sínek leerősítése céljából betonalapzatot öntöttek s kétoldalt padkát létesítettek. A csöveken átszivárgó víz a csőnek legmélyebb pontján végigfutó csőben gyűl össze s 8 szivattyú segítségével kutakból távolítható el. A szivattyúk mindenike 170 m

3-t emelhet ki óránként, bár rendes körülmények közt a szivattyúzandó vízmennyiség csekély. Az egész munkálat, nevezetesen a két csőalagút a Szajna alatt, a csatlakozás a két oldalon a falazott alagutakhoz s a képviselőházi állomás összesen 0,588.226-41 frankba került. 2. A saint-michel-hegyi öböl homokzátonyamak mozgása. (Étude des mouvements des grèves dans la baie du Mont Saint-Michel.) írta : Lecocq. A Mont Saint-Michel-öbölben az árapálynak roppant nagy játéka van s homokrakományai nagy kiterjedésűek. Az árapály Mont Saint-Michelnél 15-08 m átékú s az öböl mélyén, Avranches környékén a 16 métert is eléri. A hegyen lévő