Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

6 csolás csavarokkal történt. Az egyes gyűrűk mintegy 3 tonna súlyúak, 10 egyenlő nagy ívszeletből és 1 félnagyságú és 1 záradék szeletből állanak, melyeknek hosszanti bordázatuk is van. A cső tehát kívülről sima, belülről kereszt- és hosszanti bordázattal ellátott. A csődarabok illesztése úgy történt, hogy a bordák közé 0-007 m vastag fenyőfalemezt tettek s midőn a csavarokat megszorították, ez a lemez összesajtolódott s vízálló tömést adott. Ezenkívül a bordázatoknak a tömés céljára előre készített vájatába cementhabarcsot öntöttek, mely a zárást fokozta. A csöveken rendszerben elosztott lyukakat fúrtak (melyeket később acéldugókkal zártak el) s e lyukakon cementhabarcsot nyomtak ki. Az öntött vascsöveket tehát kívülről cementhabarcsköpeny védi s ez a köpeny nagyban növeli a vízállóságot. Mindenik csőalagutat egy-egy paizs segítségével hajtották előre. A paizs 3-25 m hosszú, 5-34 m külső átmérőjű 0-014 m vastag acélhenger; előrészén kerületének háromnegyedéhez acéllemezből készült védősisak kapcsolkozik a föld visszatartása céljából. E sisak felső részén 76 cm, alsó részén 28-5 cm vágókésül szolgáló előugrás van. A paizshenger hátsó részén acéllemezből készült, 90 cm hosszú védőhengerben hosszabbodik meg, mely visszatartja a földet a 60 cm-es gyűrűk elhelyezésekor, befödve mindig félhosszúságra az előző gyűrűt. A paizshenger testében tengelyére merőlegesen két keresztelzárás fülkét létesít, melyen ajtók közvetítik a közlekedést. Ezenkívül a paizshenger tengelymagasságában padozat van, mely a két elzárás által létesített elő-, közép- és hátsó kamrát két emeletre osztja. A paizshengerben hátul 0-40 m hosszú gyűrű van elhelyezve, melyet 24 keresztkötés 24 egyenlő fülkécskére oszt, melyek mindenikében víznyomásos henger és dugattyú helyezkedik el. E sajtószerkezet víznyomással tolja előre a paizst oly módon, hogy a már készen elhelyezett csövek bordázatához támaszkodva előreviszi a paizshengert s lehetővé teszi gyűrű elhelyezését. A dugattyúk hengerébe csapon ereszthető be a nyomás alatt lévő víz s egy másik csap segítségével a víz kiereszthető, midőn is a dugattyú eredeti helyzetébe visszatér. A paizskészülék hátulján vízszintes tengely körül forgatható s előre-hátra tolható emelőkészüléket alkalmaztak, melynek segítségével az alagútgyűrűk ívdarabjai a legnagyobb könnyűséggel voltak elhelyezhetők. Az emelőt víznyomás mozgatta. A paizs előrehajtása s általában az alagút kiásása és elkészítése legnagyobbrészt légnyomásos úton történt. Erre a célra légkamrául 3 vízszintes tengelyű zárt hengert alkalmaztak az alagútcsőben. 1 kamra fönt, 2 lent elhelyezve ; átmérőjük 1-5 m, hosszuk 5-1 m. E kamrákat az alagutat elzáró két légálló rekesztékbe erősítették. A három zárt kamra elől és hátul ajtókkal ellátott, melyeket a légnyomás zárva tart s melyek könnyen nyithatók, ha a légnyomás valamely oldalon kiegyenlítődik. Az alsó légkamrákat anyagszállításra, a felsőt emberek ki- és bejárására használták. Gondoskodás történt cementhabarcssajtoló gépről és a munkaközben fölfakadó víz eltávolítására szolgáló légnyomásos készülékről. A képviselőházi állomáson rendezték be a víz- és légnyomás előállítására szolgáló telepet, melynek gépeit villamos úton hajtották. Az anyagkihordásra az alagúthoz csatlakozva 234 m hosszú falazott galériát készítettek, mely áttörte a Szajna partfalát és hídlásban hosszabbodott meg a