Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

1913. I. JANUÁR-FEBRUÁR, 1. A párisi észak-déli vasút kettős csőalagűtja a Szajna alatt. (Double passage tubulaire sous la Seine exécuté de 1906 à 1909 pour la traversée du chemin de fer Nord-Sud de Paris.) írták : Beckmann és Hassern. A párisi észak-déli városi villamos vasutat eleinte londoni mintára mélyen a föld alatt, kettős csőben akarták elhelyezni, de az eljárás drágasága miatt a vasúttal magasabb szinten maradtak, fémcső helyett falazatot alkalmazhattak s csupán 540 m hosszúságban a Szajnán való átvezetés történt csőalagút segítségével, paizs-előrehajtással, légnyomásos úton. E fémcsöves rész a Place de la Concorde-on lévő állomást a képviselőházi állomással köti össze. A Szajna medre alatt való átjutás céljából az úgynevezett Berlier-féle csövet paizs-előrehajtással már régebben alkalmazták, midőn Clichynél és a Concordehídnál a városi csatornát a Szajna alatt átvezették (1. az Annales 1897. evi II. füzetét). De a vasút átvezetése sokkal nagyobbszerű munkálat volt. Ezt a munkát vállalatba adták s a két cső méterenkénti árát együttesen 10.500 frankban állapították meg ; a csőhöz csatlakozó alagútrészekért, melyek szivattyúzással készültek, méterenként 6300 frankot fizettek. Az egyezségben kikötötték, hogy ha a vállalkozónak 10%-nál nagyobb haszna lesz, a többleten az építtető vasúttársaság és a vállalkozó megosztozik. 1906 márciusában fogtak a munkához és 1909 februárjában végezték be. A két, körmetszetű cső mindenikének átmérője 5-00 m. A balparti és jobbparti kiinduló pontjuknál tengelytávolságuk 5-8 m. E két pont között nem haladnak parallel, s tengelytávolságuk változik egészen 18-6 m-ig. A csövek 0-04 eséssel süllyednek a Szajna alá ; a Szajna alatt 0-0015 emelkedéssel, tehát majdnem vízszintesen mennek át s aztán 0-0351, illetve 0-034 emelkedéssel jutnak föl a megszabott magasságra. A csőalagutak legmélyebb pontján, egy-egy kutat készítettek a szivárgó vizek összegyűjtésére s a kutakból elektromos szivattyúkkal emelik és nyomják a szabadba a vizet. A talaj, melyen a cső áthalad, fönt alluviális homok, mely bőséges vizet tartalmaz, lejjebb durva mészkő, mely kemény és tömött padokat alkot. Az alagút számos épület, műépítmény, szobor, csatorna stb. alatt megy át s vigyázni kellett, hogy ez építményeknek semmi bajuk ne történjék. A csőalagutakat 0-6 m hosszú, 5-24 külső átmérőjű, 0-024 m vastag öntött vasgyűrűk alkotják, melyeknek szélén 0-12 m-re benyúló bordák gallérszerűen merevítik a darabokat. E bordák a gyűrűk összekapcsolására szolgálnak ; a kap-