Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

395. terület azonban nem volt nagyobb 10,000 kat. holdnál. Hasonlóképen az is természetes, hogy a tiszai társulati töltések lábai közt lévő hullámterek — összesen mintegy 188,000 kat. hold—szintén víz alá került. Hiszen ezeknek a hullámtereknek az éppen a rendeltetésük, hogy a töltések által szétterülésükben megakadályozott árvizeket a mederrel együtt anélkül vezessék le, hogy a mentett területek károkat szenvednének. Amennyiben a hullámtereken kultúrák voltak, azok bizony az árvizet megsínylették. De hiszen az ottan gazdálkodóknak mindig számításba kell venni a magasabb vizek következtében beállható kockázatot. A most tárgyalt árvizeket bátran nevezhetjük rendelleneseknek, mert a statisztika szerint az elmúlt 15 esztendőben június és júliusban, tehát éppen az aratás idejében csak 3 olyan nap volt, amikor a vízállás az 575 cm-t is elérte, míg a tárgyalt két árvíz minden mércén túl volt a 600 cm-en. A két árvíz rövidre foglalt levonulását a következőkben vázolom : Június 20-án már jelentkezett az esőzés eredménye, amennyiben a tiszabecsi alacsony : +97 cm-es vízállás 284 cm-re szökött fel. (Az ottani addigi legnagyobb víz +466 cm volt.) Az árhullám Vasárosnaményben 558, Tokajban 554, Tiszafüreden 552, Szolnokon 552, Csongrádon 482 és Szegeden 520 cm-es vízállásra vezetett. Az utolsó öt állomás vízszínének emelkedéséhez a Szamos gyengébb árhulláma is hozzájárult, amely Csengernél június 21-én 324 cm magas volt. A Körösök és a Maros ekkor még közepes vízállásúak voltak. A tiszabecsi árhullám június 24-ére 110 cm-re, a vásárosnaményi 280 cm-re apadt le. A többi állomásokon az apadás már lényegesen kevesebb volt. így Szegeden június 25-én 495 cm volt a vízállás. Tokajtól Szegedig tehát a meder eléggé tele volt vízzel. Az első nagy árhullám Tiszabecsnél június 26—28-ig fejlődött ki, amikor is az ottani vízállás hirtelenül 479 cm-re ugrott fel, ami a már mondottak szerint az eddig ott ismert legnagyobb vízállást 13 cm-el lépte túl. Ez az árhullám Vásárosnaményban június 29-én 676, július 1-én Tokajon 636, július 2-án Tiszafüreden 602, július 5-én Szolnokon 620. 6-án Csongrádon 558 cm-es vízállást okozott. Ez a nagy esőtől származó és jellegzetesen hegyes árhullám Tiszabecsen a tetőzés után két nap alatt 479 cm-ről 158 cm-re esett vissza. Ezt a nagy apadást követte Vásárosnamény, mert ottan a Szamos alacsony csengeri vízállása a víztározódást lehetővé tette. Az alsóbb állomásoknál az apadás már lényegesen kisebb volt s így a tokaji vízszín 496, a tiszafüredi pedig 536 cm-re csökkent. Tiszafüreden, Szolnokon és Csongrádon az apadás még kisebb volt. A tiszai helyzet július 7-én egyszerre megváltozott. Ezen a napon ugyanis a csapadékadatok szerint az egész Északkeleti-Kárpátok vidékén és Erdélyben is abnormális magasságú eső esett. (Királymező környékén 71 mm.) Egyben az alacsony hőmérséklet következtében a párolgás is alacsony volt. A lezúduló árvíz Máramarosszigeten 300 cm-es vízszint ért el, ami az eddigi legnagyobb vízállást 10 cm-el haladta túl. Ez a víz másfélnap alatt Tiszabecsnél az akkor már 155 cm-es vízállást 535 cm-re emelte fel, ami a korábbi árvíz magasságánál 56, az addig ismert legnagyobb árvíz magasságánál 69 cm-el volt nagyobb. Ennek megfelelően a vásárosnaményi vízállás 280 cm-ről 758 cm-re, a tokaji 496 cm-ről 695 cm-re, a tiszafüredi pedig 536 cm-ről 626 cm-re szökött fel. Ez a második árhullám Szolnokon, Csongrádon és Szegeden utóiérve az első, már levonulásban lévő árhullámot s azt állandóan, bár mérsékelt gyorsasággal emelte.