Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
2. füzet - XVII. Kisebb közlemények
396. Közben a Szamoson is jelentékeny árhullám volt levonulóban, ami Csengernél 540 cm-el tetőzött. A most jellemzett és ugyancsak igen hegyes második árhullám Tiszabecsnél két nap alatt 535 cm-ről 280 cm-re esett vissza. Ezt követte Vásárosnamény is, ahol az apadás hamarabb megkezdődött, mielőtt a Szamos csengeri tetőzése oda leérkezett volna. Ez a körülmény lényegesen mérsékelte a vásárosnaményi tetőzés magasságát. Közben a Bodrogon és mellékvizein is megindult az áradás. Mind a tiszai, mind a szamosi és bodrogi áradás Tokajnál erősen éreztette hatását, mert az ottani július 8-i 496 cm-es árvizet július 14-ére a tetőző vízszínre, 695 cm-re emelte fel. Amíg a tiszabecsi, vásárosnaményi és tokaji vízállás július 20-ára erősen megapadt, addig a tiszafüredi, szolnoki, csongrádi és szegedi szakasz vize az árvíz levonulása útján állandó emelkedésben volt. Közben a Maroson is jelentkezett az áradás (Makónál július 17-én 396 cm-el tetőzött) és az onnét leáramló víz megtöltötte a Tisza medrét, útját állva ezzel a felülről jövő árhullám gyors elapadásának. Július 20-ára azonban a makói Maros vízszín is 180 cm-re esett vissza, aminek folyományaként az apadás Szegednél is megindulhatott . így a Szegednél július 17-én 630 cm-el tetőzött vízállás 20-ára már 613 cm-re szállott le. Szolnokon a borsodi nyiltártérről és a többi széles hullámterekről letakarodó, ottan tározva volt víz hatása alatt a vízállás július 20-ig áradó jellegű volt s ott a víz a jelzett napon 662 cm-el tetőzött. Az apadás azonban július 21-én már Szolnokon is beállott s így a szegedi apadást a közbeeső csongrádi is követhetvén, attól kezdve az egész vonalon beállott az apadás. Ezzel a nyári árvízveszély az egész csonkaországban megszűnt. Az árvíz legvalószínűbb magyarázatát már legelői megadtam. Kétségkívül az ott elmondottak volt a főok, azonban minden bizonnyal más körülmények is hozzájárultak a helyzet kialakulásához. Az 1932. évi áprilisi árvíznél a levonulás rohamossága a lombozat hiánya és az átfagyott, tehát át nem eresztő talaj miatt még megérthető volt, a most leírt árvíznél azonban feltűnő, hogy a teljességben lévő vegetáció következtében nem jelentkezett az árvíz lefolyásában számottevő retenció ? Bár magyarázatul némiképen elfogadhatjuk a talajnak vízzel telített állapotát, hiszen hónapok óta tartott már a csapadékos időjárás és több egymást követő jelentékenyebb árhullám vonult már le a nyári árvíz előtt a Eelsőtiszán, mégis különösen a Tiszabecsnél észlelt észrevételt árvízszín emelkedő károk megállapítása tanulmányozást és kutatást igényel. Lehet, hogy az újabb időben végzett árvízmentesítések, az ebből a célból épített védművek is okozói az árvízszín emelkedésének, de lehet az is, hogy más okok is közreműködtek annak felidézésében. Pogonyi György. 5. A VELENCEI TÓ VIZÉNEK ÉS ISZAPJÁNAK VIZSGÁLATA. A Vízügyi Közlemények 1933. első félévi kötetében Szabó Károlytól a tónak történelmi és földrajzi tudományos leírását adta. A Vízrajzi Intézet ugyancsak 1933 tavaszán a tó vizének, valamint iszapjának mezőgazdasági, valamint balneológiai szempontból való vegyi vizsgáitatására nézve intézkedett. Ecélból az Országos M. Kir. Kémiai Intézethez a tó vizéből és iszapjából 5 különböző helyről vett mintát küldött be. A Kémiai Intézetnek a tó vizére és iszapjára vonatkozó vizsgálatának a közt érdeklő eredményei a részletes adatok elhagyásával a következők :
