Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - III. Janicsek József: A talajmechanika alapfogalmai és technikai alkalmazásuk, különös tekintettel a vízépítésre

198 s így emelkedik a fagypúposodás mértéke. Ugyanez áll a talaj térfogatváltozására, duzzadására is. A 47. alatti kapilláris emelkedés képlete teoretikus értékű, hiszen ennek levezetésénél feltételeztük, hogy a talajban lévő pórusok 2r átmérőjű körhengert alkotnak, ami a szemcsék és pórusok szabálytalan alakja folytán nyilván nem fog bekövetkezni. A szemcsék egymáshoz illeszkedéséből és a szerkezeti vázból inkább az következik, hogy a hajszálcsövek egymásra következő összeszűküléseket és kihasasodásokat mutatnak, amelyben a kapilláris vízemelkedés nem követi a 47. sz. törvényt, ami inkább csak a kapilláris emelkedés nagyságrendjének értékelésére szolgálhat. Gyakorlati szempontból egyszerűbb a kapilláris emelkedést kísérleti úton megállapítani. A kísérleti elrendezés igen egyszerű. Egy 10—20 m/m átmérőjű 21. ábra. A kapilláris emelkedés időbeni változása. üvegcsőbe a talajt lazán beöntjiik és ütögetéssel körülbelül arra a hézagtérfogatra tömörítjük, amelyben a talaj a természetben is előfordul. Az így előkészített üvegcsövet vízzel telt edénybe tesszük s különböző időpontokban jeljegyezzük a kapilláris emelkedés nagyságát. Kezdetben a kapilláris emelkedés — h (mm) — és az eltelt idő (t) közötti összefüggés parabola-törvényt mutat : (h — ct

2), de ez az összefüggés csak kis <-idő értékek mellett érvényes, mert egy meghatározott í

0-idő után a parabolikus összefüggés megváltozik s helyébe egy logaritmikus törvény lép. Ha az időt (t) semi-logaritmikus beosztású milliméterpapir logaritmikus beosztású vízszintes tengelyén s a kapilláris emelkedést az aritmetikus függőleges tengelyen rakjuk fel, úgy a kapott pontok kiváló pontossággal egyenesen sorakoznak (1. 21. sz. ábrát). Ebben az ábrában a Duna—Tisza-csatorna magasvezetésű vonalának 10. sz. fúrásából származó folyós homok kapilláris emelkedése van ábrázolva. A kísérlet eddig 45 napra terjedt ki s az empirikus törvény még mindig nagy hűséggel igaznak bizonyult. Ugyanezt a zempiriát találta szerző a legkülönfélébb homok-, iszap- és agyagtalajoknál, tehát a tételnek általános érvényessége van. Minthogy a kapilláris eme kedés a talajnak áteresztőképességével összefüggésben van, nyilvánvaló ebből az egyszeri! kísérletből — hasonlóképen a Casagrande-féle vízszintes kapillarítású áteresztőképességi kísérlethez (15) — valószínűleg az áteresztőképességi tényező (k)