Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XI. Szabó József: Vonókötéllel dolgozó hernyótalpas kotrógépek ismertetése és alkalmazása

259 is versenyre kelnek a kézimunkával. Egyelőre csak ott alkalmazunk gépeket, ahol a kézi munkaerőt nem tudjuk használni. Eliszapolódott csatornák és folyók tisztítási és kotrási munkálatai, kisebb folyók csatornázása és hajózhatóvá tétele, gázlók elkotrása, kikötőmunkák stb. kizárólag gépimunka, tehát excavátorok alkalmazását kívánják. Az elsorolt munkálatokhoz, főleg, ha szétszórt helyen levő kisebb munkákról van szó, vagy erdős területeken átvezető csatornamunkálatokról, ahol különböző méretű fatuskók és tönkök kihúzása és eltávolítása is gyakran szükségessé válik, a legmegfelelőbb eszközök a vonókötéllel dolgozó lánctalpas kotrógépek, amiknél a hosszúra eresztett emelőláncú puttony külön vontatólánccal van a géphez erősítve. (5. kép.) A vonóköteles, hernyótalpakkal ellátott kotrók (angolul „dragline") Amerikában a háború után terjedtek el, ami azzal magyarázható, hogy a háború alatt a hernyótalp, mint szállítóeszköz, a tankgyártás révén meglehetősen kifejlődött. A legnagyobb lökést azonban az ilyenféle gépek széleskörű alkalmazásának az adta, hogy a mezőgazdasági gépészet a traktorok számára alkalmas és megfelelő, nagy munkabirásu (angolul heavy-duty) aránylag mégis könnyű, belső égésű motorokat tudott előállítani, amik azután a kotrógépekhez is jól beváltak. A hernyótalpas kotrók különböző típusainak fejlődése a mezőgazdasági gépészet, illetve a traktor és szántógépipar fejlődését követi nyomon. Ez természetes is, mert alkalmas kotrógépmotorral szemben ugyanazokat a követelményeket támasztjuk, amiket jó traktormotortól várunk. A kotrógép vágószerszámának, tehát a puttony élének és az ekevas, illetve csoroszlya munkája azonos lévén, a motor tehát mindkét esetben hasonló mostoha körülmények között dolgozik. Ezért tehát, hogy a talajellenállásból eredő változó reakcióerőket legyőzhesse, egyszóval a megkövetelt munkát teljesíthesse, kitartó munkabírásúnak, elasztikusnak, tutterhelhetónek, egyszersmind gazdaságosnak is kell lennie, A motortechnika mai fejlett állapotában ezt a sokféle követelményt ki tudja elégíteni, s alkalmas típusokat tudott teremteni nemcsak a mezőgazdasági és ipari traktorok, útgyaluk, lokomotívok, kompresszorok, villamos hegesztőberendezések, hanem más építőipari gépek (contractors equipment), tehát a különböző excavatorok meghajtására is. A vonóköteles kotró más körülmények között éppen ellentétes módon dolgozik, mint a kanalas kotró. A kiemelendő anyag ugyanis a kanalas kotró előtt és azon a síkon felül fekszik, amelyen a gép mozog (természetesen kivéve a hasonló rendszerű, nagyméretű, úszókotrókat), így a gép többnyire olyan terepen halad, ahonnan az anyagot már előzőleg kiemelte. A vonóköteles kotró pedig maga mögött szedi ki az anyagot, illetőleg jobb, vagy baloldala mellett, de maga előtt csak akkor, ha saját útját egyengeti. így haladása közben a kiásott gödröt oldalt, vagy háta mögött hagyja, míg a kanalas kotró mozgási síkja, a kiásott gödör feneke. A kanalas kotró vágószerszáma, a fogakkal felszerelt puttony, munkaközben az anyagot magától mindig távolabb viszi, akár a lapáttal dolgozó munkás, míg a vonóköteles gép maga felé dolgozik, azaz puttonyát (bucket) magához húzza. (6. sz. kép.) A kanalas kotrón levő gém rövid és nehéz kivitelűre készül, hogy ellenálljon annak a reakcióerőnek, amely akkor keletkezik, amikor a puttony a kitermelendő anyagba behatol, majd abból egy darabot emelés közben vág ki. A dragline-gémnek 17*