Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - X. Károlyi Sándor†: A Fertő-tó

250. Az első alternatíva egyik irányban sem prejudikáló álláspont. Ez a megoldás legfeljebb odáig megy, hogy a Hanság-csatorna a tó legmélyebb pontjáig meghosszabbíttassék és a meghosszabbított csatornára legegyszerűbben és legkevesebb költséggel a pomogyi hídnál egy zárózsilip alkalmaztassák, hogy annak nyílásába a Fertőből a vizet ki lehessen bocsátani és lezárásával pedig a Duna által visszaszorított árt a Fertő medencéjéből kirekeszteni. Ez az alternatíva tényleg megoldásra került. A várakozó álláspont 16 év óta tart és semmiféle irányban sem vitte előbbre a Fertő problémáját. A második alternatíva a Fertő tavának eredeti állapotába való visszahelyezése volna. Kvassay maga mindjárt kifejti, hogy ez ma már lehetetlen, mert a Fertőt a Vulkán kívül a Rába, Ikva, Répce kiáradó árvizei táplálták és minthogy a Rába-szabályozással ez az állapot megszűnt, a Fertő teljes víztükréhez szükséges vízmennyiséget a Vulka és a Rákos-patak biztosítani nem tudja. Mint ennek a megoldásnak hátrányát azt is felemlíti, hogy ez mintegy 60,000 kat. holdnyi területnek lehető legokszerűbb kérdését semmivel sem mozdítja elő. Nézetem szerint azért is nehéz volna az eredeti állapot visszaállítása, mert a mai, tökéletlen állapotok mellett is a Fertő-birtokosság bizonyos, a tó szélén elterülő területeket némileg ki tud használni és azokról nem mondana le. A harmadik alternatíva szerint a Fertő-tó területének vízkérdése oly alapon volna megoldandó, hogy a gazdasági művelésre alkalmas területek lecsapolhatok, az alkalmatlanok pedig lehetőleg az egyes birtokosok saját szabad elhatározása szerint víz alá boríthatok legyenek. Szóval ez a megoldás a birtokosra lehetővé teszi birtokának teljesen szabad használatát, sőt arra is megadja a módot, hogy a birtok egy részét lecsapolhassa, a másik részét ellenben víz alatt tarthassa. Ebbe természetesen az az eset is beleillik, ha valaki egyáltalában nem akar csinálni semmit és területét olyan állapotban kívánja tartani, amilyenbe az a végzett munkálatok folytán ezidőszerint van. Ennek a megoldásnak értelmében a tófenéken, a vármegyei határvonalon töltések között egy jó víz vezető csatornát kellene ásni és azt egyrészt összekötni a Vulka, Rákos és Balfi patakok hasonlóan töltések közé fogott medrével, másrészt az elsőnek említett alternatíva szerint meghosszabbítandó hansági csatornával, így a kellő magasságú és erősségű töltések közé fogott csatornáknak kétféle rendeltetésük volna. A lecsapolást akár egészben, akár részben végrehajtani kívánó birtokosok területeinek, befogadói, recipiensei volnának, viszont azokra a területekre nézve, melyekre birtokosaik a vizet rávezetni óhajtják, vízvezető csatornául szolgálnának. Kvassay Jenő eme tanulmánya és az abban elfoglalt álláspontja bírta reá bizonyára a Rábaszabályozó Társulatot arra, hogy a tanulmány II. alternatívájának megfelelően a Hanság-csatorna meghosszabbításaként kikotorta a Fertő-csatorna 7 km-nyi azt a szakaszát, amit azután a Fertő hullámverése ismét betöltött. Azóta senki sem foglalkozott érdemileg a Fertő-kérdéssel. Mint látjuk, az eddigi tervezések főtörekvése volt a Vulka, Rákos és egyéb kisebb vízfolyások vizeit a Fertő középvonalán Sopron és Moson vármegyék határán vezetendő Fertő-csatornában összegyűjteni és a Hanság-csatornán és a Rábcacsatornán át zárt mederben levezetni. Ugyanez Kvassay III. alternatívájának alapgondolata is. Vizsgáljuk, vájjon ennek a megoldásnak megvannak-e a szükséges előfeltételei ?