Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - X. Károlyi Sándor†: A Fertő-tó

251. Minthogy a Fertő-medence olyan mélyen fekszik, hogy a Duna magas árvizei abba visszaduzzasztanak, azért a külvizeknek a Fertő medencéjén való keresztülvezetése csak töltések között lehetséges. Ennek pedig az a következménye, hogy a töltéseket a várható legnagyobb árvízre kell méretezni. A Vulka-patak eddig észlelt legnagyobb árvize 56 m

3/sec, a Rákospataké 6-0 m

3-nek vehető fel, tehát a Fertő-csatornát 62-0 m

3-nyi víz levezetésére kell méretezni. Ehhez hozzájárul a Fertő területén kívül az Ikva 36-5 m

3-nyi árvize, aminek szintén zárt mederben való levezetéséről kellene gondoskodni. Az összes árvizeknek zárt mederben való levezetése tehát a fenti adatokból láthatólag, mind pénzügyi, mind technikai okokból alig volna keresztülvihető. Hogy a Rábca- és a Hanság-csatorna méretei annak dacára sem igazodtak a jövő igénybevételéhez, hogy mindig az összes árvizeknek zárt mederben való levezetése volt a cél, az a Fertő-kérdés tekintetében állandóan uralkodott bizonytalanságot mutat j a. Nem tekinthető megoldásnak az az ötféle tervvariáció sem, melyet a Rábaszabályozó Társulat 1903-ban bemutatott, amik a Fertő-medencén át vezetett csatornát hol stabil, hol mozgó tároló medencékkel kombinálva, hol a tó északi, hol annak csak északkeleti részét próbálják víz alatt tartani. Ezek mind a hidrotechnikai, mind a talaj minőségek és általában a gazdasági szempontok helyes mérlegelése nélkül készültek és inkább a tapogatódzás, próbálgatás benyomását keltik, pedig a helyes megoldás vázlatszerű megközelítése anélkül található fel, hogy erről magának a tervezőnek is határozott tudomása lett volna, mert egy és ugyanazt a problémát ötféle módon jól megoldani nem is lehet. Hasonlóképen nem oldja meg a problémát Kvassay III. alternatívája sem, egyrészt, mert a Fertő árvizeinek zárt csatornában való levezetése a fentiek szerint mind technikailag, mind pénzügyileg megoldhatatlan, másrészt, mert nem igen képzelhető olyan megoldás, ami mellett minden birtokos szabad kezet kap és úgy rendezkedhetik be, ahogyan neki tetszik. Ebben az esetben ugyanis minden egyes birtoktestet külön töltésekkel kellene körülvenni, lecsapoló csatornával, zsilipekkel és szivattyú-berendezéssel ellátni és ott, ahol nyilt víztükörrel határos a töltés, azt hullámverés ellen biztosítani. Ez pedig olyan költséges berendezés volna, melyet a Fertő kétes értékű területe aligha bírna meg. Az előadottakból érthető tehát, hogy a Fertő-érdekeltség egy esetben sem tudta magát határozott állásfoglalásra elszánni és ez magyarázza azt a hosszú huza-vonát, amelyen a Fertő kérdése átment. Az eddigiekből nem nehéz a Fertő kérdésének megoldásánál alapul vehető programmot megállapítani. A Fertő-szabályozásnak eszerint olyannak kell lennie, hogy egyrészt a mezőgazdaságilag használható területek feltétlenül való szárazzá tételét biztosítsa, másrészt a terméketlen részeket állandóan víz alá helyezze, végül pedig a Vulka árhullámait raktározni legyen képes. Ezt a hármas célt úgy érjük el, ha a Fertő-medence összefüggő területet alkotó terméketlen részeit a jobbminőségű területektől töltéssel elválasztjuk és az így körülzárt területen a régi tó vízszínét úgy állítjuk vissza, hogy a Vulka-patakot