Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - X. Károlyi Sándor†: A Fertő-tó

249. hol vastagabb rétegekből állanak és a pontusikorú vékonyabb anyag és márgarétegekkel felváltott nagy homokkomplexust fedő rétegek. Az alluviális takaró északon vékonyabb és dél felé folyton vastagodik. A víz fenekén fekvő sötétbarna, néha feketés iszap és ikrás agyag, valamint a homok és kavics alatt jóformán az egész medencében szívós, világosszürke, vagy sárgás színű, kiszáradás után fehér, krétaszerűvé váló márgás agyag következik. A hosszúkás tó nyugati felét inkább iszap borítja, míg a keleti felén több helyen homok és kavics észlelhető, de ezek rétege nem vastag. A bizottság említett vizsgálatai alapján a Fertő területét minőség szerint 3 osztályba sorozta : A Fertő-medence északi, Vedeny községtől Fertőfehér egyházáig terjedő, aránylag keskeny része jótalajúnak van minősítve. Ugyanide van sorolva a Fertő-medence nyugati széle Okától Boz községig. Ez az elsőrendűnek minősített terület körülbelül 11,000 kat. hold kiterjedésű. A Fertő-medence déli, körülbelül 18,000 kat. hold kiterjedésű része másodrendű talajú, és a bizottsági jelentés szerint feltétlenül jó legelőt és rétet, esetleg szántóföldet is adhat. A harmadik, a Fertö-medence északkeleti részét elfoglaló területen a bizottság jelentése szerint még remény sincs arra, hogy az értékessé legyen tehető. Ez körülbelül 29,000 holdnyi terület nagyrészben, különösen a tó középső részében iszap, többi részében futóhomok és kavics. A homokszemcsék kivétel nélkül kvarc és csillámból állanak. A homok igen gazdag sókban. Erre a területre vonatkozólag írta Moser magyaróvári professzor fentebb idézett munkájában : ,,A szél vastag porfelhőkben kavarta fel a Fertő-fenék szikes homokját, melynek az egészségre káros kihatásait még a Lajta-hegységen túl is érezték." Az eddig előadottakból látható, hogy a Fertő szabályozásának kérdésénél figyelemmel kell lennünk arra, milyen talajok szabadulnak fel a szabályozás következtében. Mert míg a két első területrészen a talajok mindenesetre gazdaságilag hasznosíthatók lesznek, sőt az utolsó részből is a tó közepén elhelyezkedett iszaptalajok is alkalmasak lesznek, addig a Fertő északkeleti részén elterülő homokés kavics-talajnemek lecsapolása nemcsak semmiféle hasznot nem ígér, hanem azok szárazzá tétele egyenesen veszélyessé válhatik. Kvassay Jenő, az Országos Vízépítési Igazgatóság volt főnöke, hazánk nagynevű vízimérnöke volt az, aki elsőnek mutatott reá a geológiai bizottság tanulmányának nagy jelentőségére és aki az 1905. évben írt tanulmányában részletesen foglalkozott a geológiai bizottság jelentése alapján a Fertő-kérdéssel. Mindenekelőtt a geológiai bizottság egy tévedését igazította helyre. A bizottság ugyanis a Fertő-medence teljes lecsapolását nem tartotta keresztülvihetőnek, mert annak legmélyebb részei alacsonyabbak a Duna árvízszintjénél. Ez volt az oka annak, hogy a bizottság a Fertő középső, legmélyebb részét elfoglaló iszaptalajokat a tó teljesen hasznavehetetlen részéhez számította, holott ezek a talajok — ha azok lecsapolása lehetséges — korántsem érdemelnek egyenlő elbírálást a teljesen terméketlen és szikes homok- és kavicstalajokkal. A lecsapolás pedig szivattyútelepekkel megoldható. Kvassay az ő további fejtegetéseiben háromféle alternatív megoldást tárgyal.