Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - IX. C. E. Ramser: Lejtős szántóföldek lépcsős művelése. Fordította: Gubányi Károly

236 föld felületére hulló téli eső, vagy a hirtelen beállott hóolvadás ilyenkor a legértékesebb felső talajsíkról hámoz le egy-egy vékony kiengedt réteget. A helytelen szántásnál, mikor a barázdák a lejtő esését követik, heves zápor idején minden egyes barázda rendes vízvezető árokká lesz, amiben teljes erővel megindul a talajelhordás. Azonban még a helyes irányú szántás esetében is, amikor a talajmunka rétegvonalak irányában történik, valamint a már kiegyenlített és elboronált szántóföldeken is lehet talaj elmosódás, mert az ezekre lehulló záporvíz a lejtő egész felületét egyszerre és egyenletesen támadja meg. Az eróziónak ez a formája — a felületi elmosódás — a gazdának mindenkor igen jelentékeny károkat okoz, mert nagy felületről egyszerre ragadja el a talaj legértékesebb alkatrészeit. A felületi erózió kártételeinek egyes fázisai eleinte alig ötlenek szembe. A legtöbb gazda jóidéig észre sem veszi a kárt és a veszteségére csak akkor eszmél reá, amikor már tapasztalni kezdi, hogy földjének termőképessége meglepő módon megcsökkent. Az alattomos ellenség szinte észrevétlenül szállította el földjéről a gazdag humuszréteget, a drága trágya anyagokat és a nagyértékű talajbaktérium flórát. Ha a felületi eróziót képesek vagyunk megakadályozni, vagy ha módunkban áll kedvezőtlen hatásainak mérséklése, úgy a lejtős területeken is normális jó terméseredményeket érhetünk el. Ezzel együtt a vízmosások és szakadékok képződése is megszűnik, lent a völgyekben pedig a futó árvizek kártételeit sikerül mérsékelnünk, vagy elhárítanunk. A lejtős talajfelületre hulló csapadékvíz gyors eltávolodását bizonyos fokig azzal akadályozhatjuk meg, ha a lejtők talaját fellazítjuk. így az esővíz jó része a kulturrétegben gyűlik össze és annak alsóbb részeiben helyeződik el. Az el nem szívódott, fölösleges esővizet pedig felfoghatjuk, helyes irányba terelhetjük és folyását meglassítva, káros hatásait megszüntethetjük. így észszerű szántással még a kevéssé áteresztőtalajú lejtőkön is sok esővíz gyűjthető össze, mert a rétegvonalak irányában vezetett barázdák mindegyike tulajdonképpen egy-egy hosszú vízszintes vályút alkot, ami felfogja, megtartja és a mélyebb rétegekbe szivárogtatja a lefutni készülő felületi vizeket. Ha ezenkívül a lejtők fellazított talaját még szerves istálló trágyával is bőven ellátjuk, úgy annak vizet befogadó és megtartó képességét tetemesen fokozhatjuk. A lejtős felületek művelésénél nagyon értékes és folyton szem előtt tartandó gyakorlati tapasztalat az, hogy a feltört domboldalakat az év legcsapadékdúsabb időszaka folyamán okvetlenül vetve kell tartanunk. így például a tavaszi kapásnövényünk alá már ősszel felszántott ugart idejében valamely alkalmas terménnyel kell bevetnünk. Az ilyen vetés az őszi esők folyamán és hóolvadáskor felfogja a meginduló vizeket, azok kártételeit megakadályozza. Belőle tavaszkor kitűnő, friss takarmányt kaphatunk, vagy pedig alászántva mint igen értékes zöld trágya járulhat hozzá földünk termőerejének fokozásához. Nagyon fontos tehát emlékezetben tartanunk azt a szabályt, hogy lejtős fekvésű szántóföldeken fekete ugart soha sem szabad hagyni és általában, hogy az ősszel felszántott föld a lejtőn a tél folyamára vetetlenül nem maradhat. Az ilyen földbe idejében here, bükköny, rozs, vagy más őszi kalászos termény kerüljön, hogy az esős időszak beálltával már biztos védőtakaró borítsa be a felszínt. 17*