Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - VIII. Németh Endre: Szemelvények az olaszországi "tökéletes talajjavítások" köréből

223. szereléssel látták el és olyanoknak adják bérbe, akik maguk művelik a földet. Ezek közül a részvénytársaságok közül a legjelentékenyebb a Società fer la Bonifica dei Terreni Ferrarese. Ennek a birtokában van a Tenimento Mesola nevű gazdaság is. Ezen a gazdaságon 97 telepet, 343 lakást, 1650 állatot befogadó istállót és a gazdaságot vezető tisztviselők számára hat nagy épületet létesített. 81 kút, 9 takarmánysiló», melegház stb. egészíti ki a berendezést. A telepítés sikerét mutatja az is, hogy Ferrara megyében 1927 decemberétől 1929 decemberéig 835 család elhelyezéséről gondoskodtak. Minthogy pedig egy földmívescsaládra átlag 9 személyt lehet számítani, tehát két év alatt csupán Ferrara megyében 7500 személynek adott a Bonifica integrale kenyeret. A ferrarai talajjavítások mutatják legjobban azt a szívós kitartást, amellyel az olaszok földjük megjavítására törekesznek. Évszázados küzdelmek után végre mégis győzedelmeskedtek a vizek felett. És nem kímélték a költségeket sem Î Hiszen csupán az 1927. évben összeállított új programm előirányzata 1150 millió líra (345 millió pengő) ! 4. Az Agro Romano talajjavítási munkálatai. Róma környékén egy hatalmas terület, az Agro Romano évszázadok óta rendkívül elhanyagolt állapotban volt. Talán azért, mert a nagyváros szórakozásai már a római korban a városba vonzották a népet, vagy talán egyéb okok miatt. Tény az, hogy a tengerhez közel eső lapály teljesen elmocsarasodott, a magasabb fekvésű részek pedig elvadult legelőkké váltak. A századokon át tartó politikai zűrzavarok alatt minden talajjavító kísérlet kudarccal végződött. Különben is csak részletkérdések megoldása került szóba. Az egységes Olaszország hamarosan felismerte az Agro Romano rendezésének fontosságát és egy 1878-i törvény már közérdekűnek ismeri el azt. Ez a törvény azonban csak egészségügyi szempontból tekintette a kérdést. Az 1883. évi törvény már kisajátítás terhe alatt kötelezővé teszi a Rómától 10 km körzeten belül eső területek talajjavítását. Ennek a törvénynek hatása is vajmi csekély volt, mert nem intézkedett olyan dolgok felől, amelyeknek megoldása állami feladat lett volna. Az 1903. évi törvény már felhatalmazta a kormányt, hogy az Agro Romano talajjavítására az érdekelteknek 2-5% mellett 45 év alatt való törlesztéssel kedvezményes kölcsönt adjon és hogy a talajjavító munkák végrehajtása érdekében szükséges közutak rendezéséről gondoskodjék. Kétségtelen, hogy ennek a törvénynek, valamint az utána következő sok törvénynek nyomán valamelyes tevékenység meg is indult. Hiszen 1907-től 1923-ig 33-5 millió líra kedvezményes kölcsönt vettek igénybe, az Agro Romano kérdésének a gyakorlati megoldását mégis csak a fasiszta eszmék uralomrajutása hozta meg. A fasiszta kormány ezt a kérdést is nem csupán egészségügyi és mezőgazdasági szempontból, hanem a telepítés érdekében is nagy horderejűnek minősítette és ezért már a Legge Mussolini életbelépte előtt jelentékeny kedvezményekkel igyekezett a megoldást előmozdítani. Tulajdonképen kétféle természetű feladatról van szó. Az egyik a magasabb fekvésű, elvadult legelők feltörése, telkesítése, parcellázása és a kapcsolatos kisebb vízrendezések, öntözések. A másik, a mélyebb fekvésű ostiai (9,735 hektár), Porto e Maccarese (10,186 hektár) és a La Pagliete (2,715 hektár) mocsaras területek lecsapolása és azt követő mezőgazdasági talajjavítása.